Századok – 1965

Vita - Petzold; Joachim dr.: A nyugat-német történészkongresszus vitája az első világháborúbeli hadicélokról 1259

VITA Dr. Joachim Petzold: A nyugat-német történészkongresszus vitája az első világháborúbeli hadicélokról Fritz, Fischer hamburgi történész ma jobban foglalkoztatja a nyugat-németországi történetkutatás tudományos és politikai publicisztikáját, mint valaha. Három évvel ezelőtt jelent meg Fischer azóta híressé vált „Világuralomra törtek" (Griff nach der Weltmacht) с. könyve, melyben a szerző a császári Németország első világháborúbeli hadicéljait tárgyalja. A Szövetségi Köztársaság és az NDK levéltárainak terjedelmes iratanyagára támaszkodva szerző meggyőzően tárja elénk, hogy a német imperiahzmus robbantotta ki 1914-ben és folytatta 1918-ig a háborút azért, hogy Európát uralma alá hajtsa és befolyását a világban megnövelje. Fischer egyben azt is bebizonyította, hogy a német császári birodalom katonai ós politikai vezetése következetesen követte azt a hadicél-programot, amely a Keleten és a Nyugaton terjedelmes annexiókra törekedett, és amelyet mindenekelőtt a na,gy gazdasági egyesülések és monopolcsoportok érdekei határoztak meg. Ezek a megállapítások önmagukban nem voltak újak. Lenin már kevéssel a háború kitörése után leleplezte a német imperializmus szándékait az első világháborúban és kiemelte politikájának rabló jellegét. Ugyanilyen következtetésekre jutott Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg is. A marxista történetírás is bebizonyította már jóval Fischer előtt, hogy Németország 1914-től 1918-ig nem valamiféle igazságos védekező háborút folytatott, hanem azért harcolt, hogy uralmát Belgiumra is kiterjessze, hogy a Briey-i és Longwy-i francia ércmedencéket, valamint Oroszország nagy területeit annektálja és gyarmati birodalmát kiépítse. Az azonban figyelemre méltó volt, hogy ezúttal egy polgári történész képviselte azt a felfogást, mely Nyugat-Németországban eddig messzemenően kommunista felfogás hírében állott. . Nem csoda, hogy a bonni állam reakciós történészei dühödten vetették rá magukat Fritz Fischerre. Nagyon jól felismerték, hogy Fischernek az első világháborúbeli német hadicél-politikáról szóló elemzése óhatatlanul felvetette az imperialista német politika kontinuitásának kérdését is; lúszen az 1914-es és 1939-es tervek közötti összefüggés éppolyan kézenfekvő volt, mint az a hasonlóság, amely a német vezetés alatti Egyesült Kurópa megteremtésére irányuló első világháborús és jelenlegi törekvések között fennáll. Ilyen körülmények között nehéz volt a fasiszta hódító politikát és az általa felidézett második világháborút továbbra is a német történelem kivételes megnyilvánulásaiként feltüntetni ós az Adenauer- és Erliard-féle közös stratégia igazi jellegét elleplezni. Az első világháborúbeli hadicélok körüli vita épp ezért nem is maradhatott szűk tudóskörben lezajlott polémiára korlátozva. Benne rejlő jelenkori vonatkozásai folytán ez a vita égetően aktuális és tekintélyes politikai feszítőerővel rendelkező véleményharccá terebélyesedett. Félreismerhetetlenül megmutatkozott a történetírás tudatformáló ereje. Igaz, hogy 1962-ben a nyugat-német Történész Társulatnak (Historikerveiband) az akkori történészkongresszuson még sikerült kitérnie Fritz Fischer tételeinek megvitatása elől. 1964-ben azonban az összecsapás már elkerülhetetlenné vált. Időközben Fischer „Griff nach der Weltmacht" с. könyve harmadik kiadásában is megjelent, és mind bel-, mind külföldön nagy feltűnést keltett. A Fischer-ellenes polémia egyre gyűlölködőbb formákat öltött. Részt vett ebben a maga módján a bonni külügyminisztérium is, amely — nyilvánvalóan politikai okokból — kísérletet tett Fischer Egyesült Allamok-beli előadókőrútjának megakadályozására. Az efölötti felháborodás vihara azonban olyan nagy volt az Atlanti Óceán innenső és túlsó partján egyaránt, hogy a Fischer elleni harcban alkalmazott taktikát meg kellett változtatni. A sajtóhadjárat és az intrikák helyére — bár valószínűleg csak átmenetileg — a nyílt ütközet lépett. Csatatérül a nyugat-német történészkongresszust választották, mely 1964. október 7.—11. között Nyugat- Berlinben került megtartásra. Fischernek