Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE UTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 115 tartozók. Ez tűnik ki Seheidemann írásaiból, ezt húzza alá K. Liebknecht és R. Luxemburg, s ezt mondja el K. Haenisch is, aki július 31. — augusztus 4. között szakított a balszárnnyal és került át a német párt soviniszta szélső jobboldalára: ,,A polgári pártokhoz tartozók nem tudják elképzelni, micsoda szörnyű lelki megrázkódtatást éltek át a szociáldemokraták 1914. augusztus 1. és 4. között. . . a papír és toll még nem száradt meg a tüzes békefelhívásoktól, a levegőt még áthatották a munkásvezérek háborúellenes beszédei, amikor a pillanat szörnyű követelése ezeket a tollakat és ezeket a szónokokat arra kényszerítette, hogy nem kevésbé tüzes szavakkal harcba hívjanak a keletről ránkzúduló vad cári hordák ellen." 187 íme, Haenischnél, és később egy másik ismert baloldali újságíró-teoretikusnál, P. Lenschnél is a cári Oroszországtól való félelem diktálta az osztályálláspont feladását, a nemzeti honvédelem hirdetését. Itt megfeledkeztek a pártkongresszusokon, pártsajtóban hangoztatott szavakról, hogy a cárizmust az orosz forradalmi mozgalom fogja megdönteni. A válság pillanataiban a párt vezetőinek zöme elvesztette bizodalmát az orosz proletariátusban, és a német militarista kaszt, II. Vilmos, valamint a burzsoázia karjaiba vetette magát. A vezető szervek habozása s ekkortájt már nacionalista pálfordulása visszahatott a párttagságra is. G. Sobottka a Ruhr-vidéki pártszervezetről jegyzi fel, hogy a helyi vezetők augusztus 1-én egy-két napon belül várták a mozgósítást. Ehelyett még aznap meghirdették. Arra a kérdésre, hogy mit tesznek majd, ,,ha üt az óra", Sobottka többnyire vállvonogatást kapott feleletül és megjegyzi, hogy a bányászok közül ekkor már sokan nem jöttek el a körzetekbe, hanem a kocsmákban hazafias dalokat énekeltek.188 Mindez csak egy másik tünete és részben reakciója volt annak, ami a pártvezetőség körében is végbement. Vagyis minden vonalon előrehaladt a szociáldemokrata párt és szakszervezetek beilleszkedése a várható háborús helyzetbe.18 9 A párt vezető fórumán azonban még mindig nem történt meg a hivatalos döntés, noha várható volt a parlament közeli összehívása (augusztus 4-re), mikor a szociáldemokrata pártnak hivatalosan állást kellett foglalnia. Az opportunizmus és nacionalizmus felülkerekedése a német pártban Augusztus 2-án délelőtt 1 /2 ll-kor a pártvezetőség és a parlamenti frakció közös megbeszélésre ült össze. A vita a hitelek megszavazása körül folyt. Haase és Ledebour a megtagadás mellett kardoskodott, míg David, Fischer, Molkenbuhr, Seheidemann a megajánlást pártolta. A vita rendkívül feszült légkörben zajlott le. Seheidemann feljegyzése szerint R. Fischer beszéd 187 К. Haenisch : Die deutsche Sozialdemokratie in und nach dem Weltkriege. Berlin, 1916. 14-. 1. — Idézi J. Kuczynski: i. m. 76. 1. Alvarez del Vayo, a Lipcsében tanuló spanyol szocialista diák, ugyancsak keserűen emlékezik vissza, miként figyelhette meg az „orosz pánik" növekedését, s a szocialisták fokozatos elhallgatását, amit elvi szempontból súlyosan elítélt. (Julio Alvarez del Vayo: Les batailles de la liberté. Paris. 1963. 61 — 67. 1.) 188 J. Kuczynski: i. m. 83. 1. 189 Ennek biztos jele volt, hogy az aug. 1 — 2-án tanácskozó szakszervezeti bizalmi testület a sztrájkokat általában felfüggesztette, a sztrájkok támogatását beszüntette és a sztrájkalapot a munkanélküliek és a háború áldozatai támogatására bocsátotta. — C. Schorske: i. m. 289. 1. 7*
