Századok – 1965
Közlemények - Nevelő Irén: A munkásosztály helyzete Magyarországon az első világháború idején (1914–1917) 1206
1212 NEVELŐ IRÉN képzelhető, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegei oly igen komolyan foglalkozzanak a kérdéssel, mint ahogy tették. A munkanélküliség már a háború előtt is számottevő volt. 1914. március 22-én a tavaszi munkakonjunktúra kellős közepén Budapest Főváros Tanácsa számláló biztosok útján megszámláltatta Budapest és környéke munkanélküliéit, akik az ipar és kereskedelem területéről 27 188-at írtak össze, de rajtuk kívül még 1734 nem ipari munkanélkülit találtak. A Szakszervezeti Tanács, a Betegsegélyző Pénztár hivatalos adataiból megállapította, hogy közvetlenül a háború kitörése előtt közel 100 000 munkás volt munka nélkül.2 9 A helyzeten a háború csak rontott. A hadüzenetet követő héten ezrével bocsátották el a gyárak a munkásokat, a munkanélküliek száma rohamosan növekedett. A Szaktanács augusztus 21-én megvizsgálta, hogy az egyes szervezeteknél milyen arányú a munkanélküliség, és 25 szervezetnél csupán Budapesten 6667 munkanélkülit találtak, ami a budapesti szervezett munkások 13,9%-a volt.3 0 Az építőmunkások szövetségének 194 csoportjában, a visszajuttatott kérdőívek szerint, a csoportok tagjainak harmada munkanélküli volt, azaz 12 408 jogos tagból 4146 nem talált munkát.3 1 Az építőiparban egyébként a háború alatt úgyszólván alig beszélhetünk foglalkoztatottságról. A sokszorosító iparban szintén nagy arányokat öltött a munkanélküliség. A budapesti szervezett nyomdászoknál a munkaközvetítő bizottság jelentése szerint 1914 júliusban 891, augusztusban 727, szeptemberben 719 munkanélkülit nem tudtak kiközvetíteni. A munkanélküliek közt júliusban 38,2%, augusztusban 22,9%, szeptemberben 32% volt a munkásnők aránya. A budapesti nyomdászok körében a továbbiakban lassan felszívódott a munkanélküliség.3 2 A rokon könyvkötő szakmában október l-ig 96 üzem szünetelt és a könyvkötők szakszervezetének 530 tagja volt munkaalkalom híján.3 3 Forrásaink tanúsága szerint a kő-, föld- ós agyagiparban, valamint a fonó- és szövőiparban úgyszintén rendkívül alacsony volt a foglalkoztatottság. Eddigiekben a szervezett munkások munkanélküliségéről beszéltünk, nem kétséges azonban, hogy a szervezetleneket hasonló, ha nem nagyobb mértékben érintették az elbocsátások. Budapesten a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár taglétszáma pl. 80 000-rel csökkent az első 3 hónap alatt, ebből 60 000 a bevonulások és 20 000 a munkanélküliség rovására írható. A 20 000 munkanélkülihez hozzá kell számítani a biztosításra nem kötelezett munkanélkülieket, a munka nélkül tengődő kisiparosokat, a kiskereskedőket, magánalkalmazottakat, hogy fogalmat alkothassunk a háború kiváltotta állapotokról.3 4 A szakszervezetek nagy akciókat indítottak a munkanélküliek segítése érdekében. A háború előtti munkanélküliség eléggé kimerítette már a szervezetek segélyalapjait, amit a hadiállapot bekövetkeztével^ bevonultak hozzátart ozóinak támogatása még súlyosbított, ezért a szervezetek gyűjtéseket rendeztek, egyes szakmák külön adókat vetettek ki a dolgozókra. A Szaktanács augusztus 8-án beadványt intézett a kormányhoz, kérve, hogy akadályozza meg a tömeges elbocsátásokat, s a munkanélküliség megszüntetésére teremtsen munkaalkalmakat. Tisza miniszterelnök szeptember 1-én válaszolt a Szaktanács levelére, biztosítva a szakszervezeti vezetőket, hogy a kormány a „legnagyobb • odaadással foglalkozik" a munkanélküliség kérdésével, és munkájában, egyéb számbajövő társadalmi tényezők mellett, számít a Szaktanács segítségére is. A munkanélküliség elleni küzdelmet azonban nem bízza csak a Szakszervezeti Tanácsra, mert szervezeti sovinizmust tételez fel róla.35 A szakmák vezetősége pedig megállapodást kötött egyes esetekben a munkaadókkal, hogy ne bocsássák el a munkásokat, hanem inkább a heti munkaidőt rövidítsék. A Vasmunkás Szövetség a miniszterelnöknek küldött memorandumában szintén azt javasolta a kormánynak, hogy az állami vasgyárak üzemeiben a heti 60 órás munkahetet 57 órára redukálják, a rendszeressé vált túlórázást és a vasárnapi munkát szüntessék meg, az így felszabaduló munkaidőt újabb munkások foglalkoztatására használják fel.3 6 Az aggasztó helyzet a kormányt is „cselekvésre" késztette. A főrendiházi és képviselőházi tagokból bizottságot hozott létre, amelynek feladata a munkanélküliség enyhítése lett volna. A bizottság azonban semmi érdemlegeset sem tett, tevékenysége abban merült ki, hogy jó tanácsokat adott a munkásoknak. " PI. Arch. Röpiratgyűjtemény I. 1/1914/XI/215-1. 10 Szakszervezeti mozgalom Magyarországon 1914 — 1916. A Magyarországi Szakszervezeti Tanács jelentése, é.n. 4. 1. " PI. Arch. ÉSz. I. 1914/6. 33 Uo. NySz. I. 39. A budapesti csoport választmányi üléseinek jegyzőkönyvei. 33 Jászai Samu: A magyar szakszervezetek története. Bpest. 1925. 216. 1. 34 PI. Arch. Röpiratgyiijtemény I. 1/1914/XI/215-1. " Szakszervezeti mozgalom ... 5. 1. "PI. Arch. Röpiratgyűjtemény I. 1/1914/XI/215-1.
