Századok – 1965
Közlemények - Nevelő Irén: A munkásosztály helyzete Magyarországon az első világháború idején (1914–1917) 1206
A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE MAGYARORSZÁGON 121 1 A gyáripari munkásság korszerinti összetétele nem sokat változott, míg a háború előtt 12,37% volt a fiatalkorúak (16 éven aluliak) aránya, addig 1917-ben 12,82%-ra emelkedett. Hasonló a helyzet a bányászat és kohászat területén, ahol 1913-ban a munkásság 5,1%-a volt gyermekmunkás, 1917-ben pedig 5,9%2 7 . Valószínű, hogy a kisiparban, amely fokozott munkaerőhiánnyal küzdött, sokkal nagyobb mérvű volt a fiatalkorúak alkalmazása. Számottevőbb eltolódás következett be a munkásság nemek szerinti megoszlásában. A nagyipari munkásság 22,54%-a nő, 77,46%-a pedig férfi volt a háború előtt. 191 7-ben viszont már 28,17%-ra növekedett a munkásnők részaránya a gyáripari munkások között, amely emelkedés nem a munkásság összlétszámának a csökkenéséből adódott, mert abszolút számokban is 9234 fővel több nő dolgozott 1917-ben a gyáriparban. A nagy fizikai erőkifejtést kivánó bányászat- és kohászatban, ha sokkal kisebb mértékben is, de ugyancsak a nőmunkások számszerű gyarapodását észlelhetjük. 1913-ban 1,9%, 1917-ben pedig 4,3% a nők aránya a bánya- ós kohómunkások összességében. A férfimunkások minden kategóriájánál csökkenés mutatkozott, a bevonulások hatását a gyárakba vezényelt katona- ós hadifogolymunkások sem tudták ellensúlyozni. A nőmunkások térfoglalását a, gyáriparban a munkaerőszükségleten kívül az a körülmény is magyarázza, hogy a családfő hadbavonulásával mind több nőt kényszerített, a szükség munkavállalásra, a munkaadók pedig nem zárkóztak el foglalkoztatásuktól azért sem, mert alacsonyabb bérek fizetése által több profitra tettek szert. Ha a nemek szerinti kormegoszlást vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy bár а férfimunkások száma egészében csökkent, mégis a fiatalkorúak aránya 1917-re csaknem 1%-kal nőtt. E jelenség azzal magyarázható, hogy az ifjúmunkások munkavállalása a gyáriparban kisebb mértékben esett vissza, mint aminő a felnőtt férfimunkások esetében kimutatható. A nőmunkások tekintetében fordított a helyzet. Míg a nők részvétele a gyáripari termelésben általában gyarapodott, az ifjúmunkások aránya a nőmunkások összességében valamivel több mint 1,5%-kal csökkent. A felnőtt munkásnők számának az ifjúmunkásokénál gyorsabb ütemű növekedésén kívül az is hozzájárult ehhez, hogy a nőknél a tanoncok kategóriájában mintegy 77%-os csökkenés állapítható meg. A tanoncoknál mindkét nemnél általában szintén csökkenés tapasztalható, de a férfiaknál csak 12%-ra rúg a létszámapadás. A fiatalkorúak, ha kenyérkeresést vállaltak, inkább munkásnak álltak be, mivel a szülőknek szükségük volt a gyermek keresetére is. Gondolván azonban a fiúgyermekek jövőjére, nagyobb számban szerződtették őket tanoncnak, mint a leányokat. Összegezve megállapíthat juk, hogy a háború alatt a nagyipari munkások száma ugyan csőkkent, de nem a kisipar javára, hiszen a hadicikkek gyártása következtében nemcsak a termelés centralizálódott erősen, hanem a szűkében levő munkaerő is. Az ipari munkások fele a nehézipari szakmában volt foglalkoztatva, ami ugyancsak a hadfelszereléssel függött össze. 26 vasipari üzemben a gyáripari munkások több mint 1/4-ét fog• lalkoztatták, közülük a 6 legnagyobb gyárban pedig 80 000-en felül volt az alkalmazottak száma. A háború alatt vált modern mammutüzemmó pl. a csepeli Weiss Manfréd Lőszer-és Acélgyár, amely 1917-ben már 25 495 munkással dolgozott.28 A munkáslétszám a haditermeléssel közvetlen kapcsolatban álló iparágaknál általában emelkedett, míg másutt csökkent. A nagyipar minden szektorában szaporodott a nőmunkások száma, a gyermekmunkások gyarapodása azonban a gyáriparban nem jelentős, inkább а kisipar szívhatta fel az ifjúmunkásokká serdült fiatalokat. A munkásosztály összetételének ilyetén kedvező alakulása nem a békés időszak organikus fejlődésének volt az eredménye, mikor a strukturális eltolódások viszonylag kevesebb megrázkódtatással járnak, hanem háborús körülmények között, a hadviselés szükségleteitől diktálva következett be. A háború kitörése a lassú felfelé ívelés periódusában érte a magyar ipart. A válságból éppen hogy kilábaló gazdasági életet a háború kirobbanása sarkaiból forgatta ki, teljesen felbolygatta, a vállalkozók közül sokan bezárták gyáraikat, a bankok megszüntették a hitelfolyósítást, tömegével kerültek az utcára a munkások, úgy látszott az egész gazdasági élet megrendült. Az ipar nem tudott egycsapásra átállni a haditermelésre, csak hónapok múltán. A munkásokat sújtó munkanélküliség méreteiről nincsenek összefoglaló adataink, ezért még csak hozzávetőleges képet sem rajzolhatunk kiterjedtségéről. Forrásaink egybehangzó tanúsága szerint azonban elég nagyarányú lehetett, mert egyébként el sem " Uo. 212—213, valamint 282. 1. A gyermekmunkásokhoz számítottuk a tanoncokat ie. "A Magyar Vasművek éa Gépgyárak Országos Egyesületének Évkönyve 1918. 103. I. »
