Századok – 1965

Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92

114 JEMNITZ JÁNOS valami önmagában vizsgálandó dolog, hanem szorosan összefügg a pártszervezetek vezetőivel, s az évek során tanúsított magatartással. Ezt az összefüggést kitűnően megvilágítja a Leipziger augusztus 1-i száma. A központi orgánum, a Vorwärts hangvételével megegyezően a lipcsei baloldal lapja is ekkor ismerte be félreérthetetlenül tehetetlenségét: „Nem kétséges — a háború csak órák kérdése. A szörnyűség valóság lesz." Az illúziók, remények tehát szétfoszlottak. S a Leipzigernek is meg kell értetnie olvasóival a szomorú közvetlen jövőt. Az opportunista-nacionalista jobboldallal szemben azonban ekkor még a vezetőségben sem vesztette el befolyását egy másik irányzat, amely az elvek e teljes feladását visszautasította, ük tiltakoztak a Stampfer-cikk ellen, rájuk hivatkozott, mint hitelmegtagadókra Müller a franciák előtt, s tőlük származtak a Vorwärts további elhatárolódásra buzdító cikkei is. A nacionalista jobboldal, az események előrehaladásával együtt, napról-napra agresszívabb lett. Ezt a szellemet terjesztette a Chemnitz melletti Erzbergisches Echo is, amelyben E. Heilmann hirdette, hogy bár a szocialisták mindent megtettek a háború elkerülésére, mindez csak a béke utolsó órájáig lehet a párt álláspontja, mert mihelyt a harcok megkezdődnek, a szocialisták is csak a győzelemre törekedhetnek.183 Itt kell szólnunk a német szociáldemokráciát megbénító újabb hatalmas erő jelentkezéséről, az orosz cárizmus veszélyének megítéléséről. Az opportunizmus, defetizmus mellett a sokszínű nacionalizmusban ez volt az egyik legerősebb forrás, amely egyaránt hatott a polgári és a munkás közvéleményre. Mindezt a német kormányzat tudatosan ki is használta. H. Haaset és Molkenbuhrt a német kancellár már július 26-án magához kérette (Molkenbuhr távolléte következtében Haaset A. Braun kísérte el) és hivatalában közölte vele, hogy megbízható helyről úgy értesült, hogy a cári kormányzatban rendkívül erős a pánszláv irányzat. Kérte a szociáldemokrata vezetőket, ne adjanak tápot az orosz sovinisztáknak.18

4 A méreg nem hatott azonnal. Július 28-án a Vorwärts még úgy foglalt állást, hogy a főveszélyt a bécsi militarista kamarilla képezi. De ez volt az utolsó ilyen megítélés. Ugyanezen a napon az akkor reformista, később forradalmár Kurt Eisner telefonértesítés alapján a Chemnitzer Volkszeitungban közleményt helyez el a várható orosz katonai betörésről (már nem mozgósításról). Ekkor azonban a híresztelés inkább jellemző volt, mint megérett. A pártvezetőség többsége Eisner értesüléseit cáfolta. Július 28-ika és július 31-ike között azonban ezen a téren is bekövetkezett a teljes fordulat. Július 31-én a német szociáldemokrata sajtó nagyrésze (a tartományi, helyi lapok) már mind az orosz veszélyt hangoztatták.185

A Münchener Post ezen a napon írja: ,,A véres cári rendszer elleni honvédelemben nem engedjük, hogy a polgárság másodrendűvé süllyesszen minket."186

Ugyanebben a szellemben fogant a Mannheimer Volksstimme cikke, amely „utolsó csepp véréig" kész megvédelmezni Németországot az ellenséggel szemben. A német pártban a fordulat tehát július 30—31-én következett be, amit egybehangzóan állapítanak meg a párt legkülönbözőbb árnyalataihoz 183

C. Grünberg: i. m. 66 — 68. 1. 184

J. Kuezynski: i. m. 70. 1. 185

Itt emlékeztetnünk kell a Leipziger Volkszeitung nagyszerű júl. 31-iki cikkére, amely pontosan ezt az „orosz pánikot" támadta. 186 Idézi K. Liebknecht: Klassenkampf gegen den Krieg. Berlin. 1933. 8 — 9. 1.