Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1200 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; csak 100 — 200 százalékkal. Az éhínség országos méretűvé vált, ugyanakkor a spekuláció rendkívüli arányokat öltött. A tőkés vállalatok ós a különféle hadiszállítók, a hadimilliomosok nyereségei hallatlanul megnövekedtek. Az osztályellentétek a végsőkig kiéleződtek, s a Monarchia elnyomott nemzetei körében megerősödtek az elszakadási törekvések. Németország a nyugati fronton 1918 március—július havában indított öt offenzíva kudarca után a háborús kimerültség állapotába jutott. Hasonló volt a helyzet az Osztrák-Magyar Monarchiában is, amelynek válságát az osztályellentétek növekedése mellett a nemzeti ellentétek élesedése is súlyosbította. Ekkor, 1918 július—szeptember havában indították meg az antant haderők és a Nyugat-Európába érkezett amerikai csapatok döntő ellentámadásaikat, amelyek a központi hatalmak teljes katonai vereségét eredményezték. A központi hatalmak balkáni frontja szeptemberben összeomlott. Október 4-én a központi hatalmak Wilsonhoz, az Egyesült Államok elnökéhez fordultak fegyverszüneti javaslattal, amelyet Wilson elutasított. Az olasz fronton az antant október közepén indított támadást; a Monarchia csapatai már nem tudtak nagyobb ellenállást kifejteni és felbomlottak. A központi hatalmak a háborút elvesztették, s a háborús vereség teljessé tette a Monarchia válságát. Megindult az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása. Prágában 1918 júliusában megalakult a eseh burzsoázia nemzeti bizottsága, amely célul tűzte ki Csehország elszakadását Ausztriától. Megerősödött az elszakadási mozgalom Szlovákiában, s mindjobban előtérbe került az a törekvés, hogy Csehország önálló állammá válása esetén a szlovákok vele egyesüljenek. Erdélyben a többséget alkotó román lakosság nemzeti mozgalmaiban a Romániához való csatlakozás irányzata dominált. Az elszakadási mozgalom mind Ausztria, mind pedig Magyarország délszláv területein ugyancsak napról napra növekedett. Az antanthatalmak és az Egyesült Államok a központi hatalmak elleni katonai offenzívát politikai offenzívával is egybekapcsolták, s e célra felhasználták az Osztrák-Magyar Monarchia belső nemzeti ellentéteit is. A központi hatalmak fegyverletételét követelve, a nemzeti önrendelkezés biztosítását jelölték meg egyik hadicéljukként, imperialista törekvéseik leplezésére. E politika jegyében lépett fel Wilson még 1918 elején, meghirdetve „békeprogramját", amelynek egyik pontja az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek önrendelkezését tartalmazza. A központi hatalmak október 4-i fegyverszüneti kérelmükben kinyilvánították készségüket a „wilsoni" feltételek elfogadására, ilyen módon próbálták elkerülni a teljes vereséget. E kísérlet kudarcot vallott. Ugyanakkor a Monarchia már képtelen volt útját állni az antant és az Egyesült Államok által támogatott elszakadási mozgalmak növekedésének. Az Osztrák-Magyar Monarchiával való különbékét az antant, mint számára már teljesen fölöslegeset, 1918 őszén végleg elvetette, s a Habsburg-birodalom felbomlására építette háború utáni közép-európai terveit. Már számolt azzal, hogy a háborús vereség következtében elmélyült válság olyan forradalmi megrázkódtatásba torkollik, amelyet a Habsburg-monarchia nem lesz képes legyőzni és el fog pusztulni. Ezért erőteljesebben támogatta a burzsoá nemzeti mozgalmakat, ezeket segítette a munkásság növekvő forradalmi erőivel szemben. A forradalom lenini eszméi Európa-szerte terjedtek, behatoltak a szocialista pártokba, elősegítették a munkásmozgalom balszárnyának fejlődését.