Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

N A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE 1199 I a Vázsonyi-féle választójogi javaslatot,,egész terjedelmében magáévá teszi, és keresztülvitelére a képviselőházat feloszlatja". Amikor a hatalmas forradalmi akaraterőről tanúbizonyságot tevő munkásság az általános politikai sztrájk fegyveréhez folyamodott az egész kormányzat megbuktatásáért és a béke haladéktalan megkötéséért, a párt vezetőség fő harci célként a Vázsonyi-féle választójogi tervezetet jelölte meg. A tömegek forradalmi akarata és a pártvezetőség megalkuvó politikája között a szakadék egyre mélyült. A forradalmi erők növekedtek. A baloldali szocialisták különböző csoportjai azonban- nem léptek fel egységesen, mert még nem volt kidolgozott programjuk és taktikájuk, nem volt közös irányító szervük. A harc első soraiban küzdöttek, sok helyi megmozdulást ők vezettek. A mozgalom általános irányítását azonban nem tudták átvenni, bár a harc fejlődésére növekvő befolyást gyakoroltak. Az uralkodó osztályok megrettentek a nagy munkásmegmozdulásoktól. A hatóságok a pártvezetőséget és a szakszervezetek vezetőit a sztrájk leszerelésére szorították, bevonultatással fenyegették őket. A kormány elrendelte Landler letartóztatását, betiltották a vasutasok, a villamos alkalmazottak és a közalkalmazottak szakszervezeti lapjait, letartóztattak és bevonultattak több ezer munkást, köztük több száz sztrájk vezetőt. A pártvezetőség június 27-én adta ki a munkástanács nevében a sztrájk beszüntetéséről szóló felhívást, amely csalódottságot, zavart és felháborodást idézett elő a harcolók soraiban. A munkásság nagy akaraterővel és forradalmi reményekkel indult a küzdelembe, s most mélységes elkeseredéssel tapasztalta, hogy cserbenhagyták azok, akiktől harcának győzelemre vitelét várta. A pártban és a szakszervezetekben éles bírálattal illették a megalkuvó politikát, és árulással vádolták a sztrájk leszerelőit. A jobboldali vezetők viszont a harcosabb politikát követelőket, korábbi taktikájuknak megfelelően, „provokátoroknak" nyilvánították és így uszítottak ellenük. Az általános sztrájk után a tőkések sok bizalmit elbocsátottak, a hatóságok pedig további terrorintézkedéseket tettek a munkások megfélemlítésére, harci soraik gyöngítésére. E rendszabályok növelték a munkások felháborodását. A forradalmi hangulat a tömegekben, úgyszintén a hadseregben, frontkatonák körében is terjedt. A néptömegek forradalom iránti vágyát fejezi ki Ady Endre a júniusi általános sztrájk után megjelent egyik versében: „Már jöjj, Ököl, boruljon föl e nem-jó Élet... s jöjjön valami más, óh forradalmak miért késtek?" — kiált fel, sürgetve a nagy leszámolást. * A négy éve dúló háború mérhetetlen feszültséget halmozott fel az országban. A világháború nagy véráldozatot követelt Magyarország népeitől. Mintegy 3,8 millió ember vonult be hadiszolgálatra, közülük 660 ezer vesztette életét; közel 750 ezer megsebesült, csaknem ugyanannyi fogságba esett. A frontkatonák éheztek, rongyokban jártak. A helyzet a hátországban is rendkívül súlyos volt. 1918-ban rohamosan csökkent az ipari és mezőgazdasági termelés. Mind vészesebbé vált a nyersanyag- és szénhiány. A búzatermés az 1914. évi 46 millió métermázsával szemben 1918-ban mindössze 26 millió métermázsa. Az élelmiszerárak 1918 közepére átlagban több mint 300 százalékkal emelkedtek, a húsfélék ára 700 százalékkal, a ruhanemű, cipő ára 900 — 1000 százalékkal, a bérek pedig átlagban I