Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1198 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; Apponyi is kimaradt. Az új kormány Tiszáékkal szorosabban együttműködve támogatta a bécsi udvar háborús politikáját, és' magáévá tette Tisza István álláspontját a választójog kérdésében is. Kudarcot vallott tehát a szociáldemokrata pártvezetőségnek a polgári liberálisok által támogatott kísérlete a kormányalakítási tárgyalások befolyásolására. A választójogi akció ismét zsákutcába jutott. * 1918 júniusában, a robbanásig feszült helyzetben, amelyet az olasz hadszíntéren indított támadás és annak kudarca még súlyosbított, ismét hatalmas sztrájk rázkódtatta meg az Osztrák-Magyar Monarchiát. A bécsi proletariátus június 18-án tette le a szerszámot, és a harc Ausztria más városaira is kiterjedt. 1918. június 20-án kirobbant a sztrájk Budapesten. A MÁVAG-gyárban kezdődött, ahol a csendőrség sortüzet nyitott a követeléseikért fellépő munkásokra. Négy munkást megöltek, s több mint húsz volt a sebesültek száma. A MAVAG munkásai a csendőri vérengzés után kivonultak a gyárbók hogy a parlament elé menjenek. Hozzájuk csatlakoztak más gyárak dolgozói is. A Szabadság téren egybegyűlt több ezres tüntető tömeg előtt Landler Jenő szólalt fel, harcra buzdítva őket. „Nem beszélni kell többé — mondta —, mert itt a tettek ideje, amikor le kell számolni az egész korrupt kormányrendszerrel és képviselőházzal." Hangsúlyozta, hogy a munkásságnak bosszút kell állnia a véres gaztettért. Kijelentette: „Ha a pártvezetőség határozata nem elégítene ki bennünket — akkor itt leszünk mi és cselekednünk kell." Landler fellépése mutatja: a balszárny vezető képviselői között erősödött az a nézet, hogy szükségessé válhat átvenni a harc irányítását a megalkuvó politikát folytató, pártvezetőségtől. A pártvezetőség még június 20-án budapesti és Pest környéki összbizalmiértekezletet hívott össze azzal a szándékkal, hogy a harcot mérsékelje. Az értekezleten több mint másfélezer bizalmi jelent meg, s a harci hangulat olyan izzó volt, hogy a pártvezetőség meg sem kísérelte a sztrájk azonnali leszerelését. A tanácskozás az általános sztrájk mellett foglalt állást. A MÁVAG-gyári vérengzés hírére azonban ekkor már a főváros egész munkássága letette a szerszámot. A sztrájk gyorsan átterjedt az ország minden részére, a vasutakra is. A fővárosban a villamosforgalom teljesen leállt, az újságok sem jelentek meg. A munkabeszüntetésben résztvevők száma meghaladta a félmilliót. A sztrájk, amely nyolc, helyenként tíz napig tartott, megbénította a haditermelést, a csapat- és hadianyagszállítást, megrázkódtatta az egész kormányzati rendszert. A júniusi általános politikai sztrájk a Monarchia bukásának előhírnöke volt. A nagy megmozdulás fő követelése: a munkásgyilkos háborús kormány megbuktatása, a béke megkötése. Ismét előtérbe került a munkástanácsok megalakítása. A pártvezetőség e törekvésekkel számolva, és hogya tömegsztrájk iráirányítását könnyebben kézbe vegye, maga alakított munkástanácsot saját tagjaiból, valamint a Szakszervezeti Tanács és a bizalmi testület képviselőiből. Az általa létesített munkástanács segítségével igyekezett a nagy kormányellenes és háborúellenes megmozdulást visszaterelni a csődbejutott választójogi harc medrébe. A munkástanács nevében június 22-én kibocsátott felhívás az általános sztrájk célját így fogalmazza meg: alakuljon olyan kormány, amely