Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1188 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; A munkásság fellépéseiben a szovjet kormány békejavaslata melletti állásfoglalás elsőrendű szerepet játszott. December 1-én Budapesten, másnap pedig Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Temesváron, Aradon, Kassán, Pozsonyban és több más vidéki városban a szociáldemokrata párt gyűléseket tartott; szaporodtak az üzemi munkásgyűlések, a szakszervezeti értekezletek, s ezeken a béke sürgetésével együtt munkástanácsok alakítása mellett is állást foglaltak. A keleti fronton a hadműveleteket november végén beszüntették, a katonák barátkozása nagy lendületet vett, sok helyütt zenével, tánccal ünnepelték a forradalom győzelmét. December közepén megkötötték a hivatalos fegyverszüneti megállapodást. A béketárgyalások december 22-én kezdődtek Breszt-Litovszkban. A munkásmegmozdulások közben tovább fejlődtek, újabb sztrájkok törtek ki. December 14-én valamennyi budapesti és környéki vasúti műhelyben és a pályaudvarokon beszüntették a munkát: 15 000 vasúti dolgozó a MÁV vezérigazgatósága elé vonult és bérköveteléseiért tüntetett. A baloldali szocialisták tevékenysége nemcsak a munkásszakszervezetekben, hanem az értelmiségi dolgozók szakszervezeteiben is egyre erőteljesebbé vált. Jelentős baloldali csoport alakult ki a magántisztviselők szakszervezetében. 1917. december 25-én e szervezet közgyűlést tartott. Itt a baloldal határozati javaslatot nyújtott be, amelyet túlnyomó többséggel elfogadtak. A határozat, amelyet Vágó Béla, a baloldal egyik ismert vezetője szövegezett, üdvözli az orosz forradalmat, és megállapítja: „az osztályharc igazi szellemének megfelelő és minden eszközt céltudatosan felhasználó szocialista politika" szükséges, és a tömegek „forradalmi elszántságát a társadalmi rend megváltoztatására kell felhasználni". A magánalkalmazottak szakszervezetében mérnök és műszaki tisztviselő szakosztály is működött, amelynek szervező bizottsága a baloldali szocia_ listák egyik szervévé vált, és mind aktívabb tevékenységet folytatott. A műszakiak e csoportjában kiemelkedő szerepet játszott Helfgott Ármin, Hevesi Gyula, Kelen József. Szoros együttműködés alakult ki Vágó Béláék és a mérnökök csoportja között. Mindkét csoport kapcsolatban állt a Forradalmi Szocialisták illegális szervezetével is. A Forradalmi Szocialisták csoportja 1917 decemberében újabb illegális röpiratokat készített és terjesztett. Ebben az időben a kormány ismét hadikölcsönkötvénveket bocsátott ki. A Forradalmi Szocialisták röpirata a kormány felhívásával szemben kiadja a jelszót: „Egy fillért, egy embert se a hadsereg számára !", s hirdeti, hogy a békét, „csak a bolsevikizmusi eszme megvalósítása fogja számunkra biztosítani". Egy másik röpiratuk a katonákhoz szólt. „Az orosz katonák — mondja a röplap — már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniuk, a saját országukban van, hogy az ellenség, amellyel ha kell, fegyverrel is szembeszállnak — a földes-grófok és iparbárók élősdi csapata." Tudatja a katonákkal, hogy már itthon is morajlik a föld, s arra hívja fel őket, hogy ne váljanak az elnyomók eszközeivé, amikor a felkelő nép ellen vezénylik őket. 1918 januárjában nagy tömegmozgalmak rázkódtatták meg az Osztrák-Magyar Monarchiát. Közvetlen kiváltó okuk az volt, hogy a breszti béketárgyalásokon a központi hatalmak képviselői nyíltan előálltak hódító követeléseikkel. Megtagadták a csapataik által megszállt területek kiürítését, kijelentették azt is, hogy támogatják az ukrán ellenforradalmárokat, s céljuk elszakítani Ukrajnát Szovjet-Oroszországtól. Lelepleződött a központi hatalmak terület-