Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1189 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; rabló törekvése, s ez mély felháborodást váltott ki a demokratikus békét követelő néptömegekben. Ausztriában január 14-én tömegsztrájk robbant ki, amelyben 700 000 osztrák munkás vett részt. E nagy politikai megmozdulás több mint egy hétig tartott, s átterjedt Csehország és Galícia fő ipari körzeteire is. Az osztrák pártvezetőség január 16-án felhívást bocsátott ki, amely hódítások nélküli békét követel és megállapítja: „A nép nem hajlandó folytatni a háborút Oroszország ellen azért, hogy az osztrák császár legyen a lengyel király", sem azért, hogy balti területek a porosz királyság fennhatósága alá kerüljenek. A nagy megmozdulások során Bécsben munkástanács alakult, amelynek irányítását a pártvezetőség vette kezébe. A breszti annexiós békediktátum Magyarországon is igen nagy felháborodást váltott ki. A fővárosba^ a szociáldemokrata párt január 13-án hat nagygyűlést rendezett. Mind a hat helyen elfogadták a pártvezetőség határozati javaslatát, amely üdvözli az orosz munkásokat és felhívja Ausztria-Magyarország, kormányát, hogy a hódítások és hadisarc nélküli béke alapelvét „minden hátsó gondolat nélkül" fogadja el. E határozat tartózkodik attól, hogy nyíltan leleplezze a hódító célokat, de megállapítja: a magyarországi munkásság, ha „várakozásában csalódnék", akkor mindent el fog követni az ellen, hogy a béketárgyalásokat meghiúsítsák és „az orosz köztársaságra valamilyen nyíltan vagy leplezetten hódító békét" kényszerítsenek. A baloldali szocialisták szervezetten kapcsolódtak be a tiltakozó megmozdulásokba. A hat fővárosi nagygyűlés közül négyen beterjesztették saját határozati javaslatukat, s a gyűléseken azt is elfogadták. Ez a határozat megállapítja: „Az osztályharc minden lehetséges eszközét megalkuvás és félelem nélkül felhasználó szocialista pártpolitika csakis úgy folytatható, illetve kezdhető meg, ha a munkásság a pártpolitika irányítását és ellenőrzését állandóan s közvetlenül maga veszi a kezébe." E célból rögtön „megalakítandó a Budapesti Munkástanács", amelyet azután ki kell egészíteni a vidéki munkástanácsok képviselőivel. A Budapesti Munkástanács még nem jött létre, de üzemi munkástanácsok vagy ezek előkészítését szolgáló üzemi bizottságok számos gyárban létesültek. Vidéken is alakultak a januári sztrájk folyamán ilyen szervek, így Szegeden, Nagykanizsán. Az ausztriai tömegsztrájk hírére 1918. január 17-én az újpesti és a pesterzsébeti munkások sztrájkba léptek, s 18-án a fővárosban politikai tömegsztrájk bontakozott ki, amely átterjedt az ország valamennyi ipari centrumára. E megmozdulás a magvarországi proletariátus minden korábbinál nagyobb méretű politikai fellépése volt, amelyben több százezer magyar, román, szláv és német munkás harcolt a békéért, a háborús szenvedés és nyomor megszüntetéséért. A nagy sztrájk napjaiban a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek számos gyűlést rendeztek Budapesten és vidéken is. Január 18-án a főváros és környéke valamennyi munkáskerületében tartottak gyűlést, amelyeken a pártvezetőség tagjai és a párt vzető propagandistái szólaltak fel, közöttük baloldali szociáldemokraták. A baloldal csoportjai nagy szerepet játszottak a tömegek akcióiban, a sztrájkmozgalom politikai fejlődésében. A pártvezetőség, amely rögtön igyekezett kezébe venni a kirobbant megmozdulás irányítását, felhívást bocsátott ki, s a Monarchia külügyi kormányzatától biztosítékot követel, hogy „se hódítással, se a német hódító