Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 1 11 ő maga arra számított, hogy a német pártban erősebb lesz a tartózkodni kívánók aránya, kisebb lesz a hitelt megszavazó jobboldal ereje.)17 3 Minthogy a tárgyaló felek a kölcsönös informálódáson túl nem mehettek, a megbeszélések véget értek, Müller visszautazott Németországba. Berlinbe viszont csak augusztus 3-án érkezett meg. Az augusztus 1-i megbeszélésekről, mivel jegyzőkönyv nem készült, a háború folyamán különböző kommentárok születtek. Südekum a milánói Secoloban 1915. február 9-én közölt részletes ismertetést, amire P. Renaudel az Humanité február 26-iki számában írt válaszcikket. Ebben Südekummal szemben aláhúzta, hogy a franciák igenis szívélyesen fogadták Müllert, aki azt mondta nekik, hogy a német pártban a hitel ellenzői mellett csak a tartózkodó irányzat érvényesül, de háborús hitelt megszavazó áramlatról nem beszélt. Vagyis Renaudel szavaiból az tűnt ki, mintha Müller dezinformálta volna őket. Ezzel szemben elutasította Südekum hasonló vádját és hivatkozott arra, hogy a franciák nyomban tisztázták: nem maradhatnak semlegesek, ha Németország, a francia kormány nyilvánvaló békeszándékai ellenére, megtámadná őket.174 De Man 1915. február 28-iki levelében Renaudel írását kiegészítette és Südekummal szemben megerősítette. A levelet az Humanité március 4-én közölte le. De Man kiemelte, hogy Müller szerint a német pártban a hitelmegtagadókkal szemben csak a tartózkodók képeznek befolyásos áramlatot. De Man megjegyzi, hogy Müller feltehetően nem rosszakaratúlag tájékoztatta őket tévesen, hanem információi megfeleltek a német párt július végi helyzetének. Ezek a megítélések azonban augusztus elejére elavultak.175 Müller ezzel szemben 1915. március 28-iki Vorwärts-cikkében csupán arra korlátozta megjegyzéseit, hogy ő Párizsba a kölcsönös tájékozódás céljából utazott, s nem azzal a feladattal, hogy akciók kidolgozásában állapodjék meg. Südekummal szemben viszont megerősítette, hogy a franciák valóban barátian fogadták és tárgyaltak vele.176 Az opportunista-nacionalizmusba hajló szárny megerősödése a német pártban Müller a fent kialakított véleményével csak augusztus 3-án ért vissza Berlinbe. A közbeeső idő alatt az egész világon, de különösen Németországban sok minden megváltozott. Augusztus 1-én megjelent a pártvezetőség július 31-i felhívása, amely összehasonlíthatatlanul pesszimistább volt, mint az öt nappal korábban elfogadott szöveg: ,,A nemzetközi proletariátus az utolsó pillanatig megtette kötelességét a határon innen is, túl is. Minden erejét megfeszítette a béke védelmében. Amennyiben komoly tiltakozásaink, isméteít erőfeszítéseink hiábavalóak voltak, ha a viszonyok, amelyek között élünk, újból erősebbek voltak, mint munkástestvéreink akarata, akkor most erős akarattal kell szembenéznünk azzal, ami reánk várhat."177 Vagyis ebben a nyilatkozatban már benne van az „elháríthatatlan" eseményekbe való belenyugvás. Most már csak azt hangsúlyozta a pártkiált-173 P. Scheidemann: Der Zusammenbruch. 16. 1. 174 О. Grünberg: i. m. 39. 1. 175 Uo. 40—42. 1. 176 Uo. 142-143. 1. 177 Vorwärts, 1914. aug. 1.
