Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1168 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; A háborús válság és a háborúellenes küzdelem Magyarországon Magyarországon a mozgósítás során a háború elején a bevonultak létszámát 1 600 000 főre emelték, mozgósítva a 21 — 42 éves korosztályokat. A frontra vezényelt hadseregek 1914-ben kezdeti állományuk háromnegyed részét elvesztették. A Monarchia összvesztesége 1914 végéig halottakban, sebesültekben és foglyokban közel egymillió. A sebesültek nagy része ismét a frontra került, de elsősorban újabb korosztályok mozgósításával pótolták a veszteségeket, és még növelték is a hadsereg létszámát. A mozgósítást fokozatosan kiterjesztették a 18 — 50 éves korosztályokra. A háború elhúzódása a veszteségeket egyre fokozta. A nagy vérveszteség által előidézett elkeseredést növelte az ellátási nehézségek fokozódása, a drágulás, a háborús spekuláció, a háborús veszteségek által közvetlenül érintett családok és a rokkantak helyzetének mind súlyosabbá válása. Agyárakban a munkaidőt meghosszabbították, és alacsonyabb munkabérrel nagyszámú női munkaerőt vettek fel a mozgósított férfiak pótlására. Széleskörűvé vált a gyermekmunka alkalmazása. A háborúval szembeni elkeseredés és a béke követelése Magyarországon is általánossá vált. A szocialista mozgalomban mind nagyobb erővel jelentkezett az a törekvés, hogy tenni kell valamit a háború befejezéséért. 1915-ben a magyarországi politikai életben terjedt az a nézet — főleg polgári radikális és liberális körökben —, hogy Németország — bár seregei francia és belga földön állnak — nem tudja kicsikarni a győzelmet Angliával és Franciaországgal szemben, s amíg haderői az ellenfél területén vannak, addig kellene kompromisszumos békét kötni. A polgári radikális és liberális politikusok e felfogását a szociáldemokrata pártvezetőség is magáévá tette. Ennek jegyében a pártvezetőség csatlakozott a német és az osztrák párt vezetőinek ama kísérletéhez, hogy kapcsolatba lépjenek az antantállamok szocialista pártjaival, és elérjék, hogy közös akciót indítsanak egy kompromisszumos béke megkötése érdekében. A központi hatalmak kormányai a „saját" szocialista vezetőiknek ilyen kezdeményezését még nem ösztönözték, annak nyilvánosságát nem engedélyezték, de eltűrték, mert már csökkent a háború győzelmes befejezésébe vetett reményük. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége 1915 tavaszán az osztrák-magyar haderők téli kárpáti offenzívájának kudarca után tette meg az első kísérletet, hogy — az osztrák és a német szociáldemokrata párt képviselőivel együtt — felvegye az érintkezést az antantországok szocialista vezetőivel. A téli offenzíva célja az volt, hogy az orosz seregek által körülzárt Przemysl (Galícia) várát felmentsék. Ez nem sikerült, és a stratégiai fontosságú erőd március 22-én a cári seregek kezére került. Március 23-án tették a központi hatalmak szociáldemokrata pártjai az első lépéseket az antantszocialistákkal való tanácskozásra. A májusi keleti offenzíva megindulásával e kísérletek félbe maradtak, később ismét folytatódtak. 1915. július 15-én a magyar pártvezetőség a német és az osztrák pártvezetőség egyetértésével levéllel fordult a II. Internationálé Irodájának elnökéhez, kérve a Nemzetközi Szocialista Iroda összehívását. Az antantszocialisták álláspontja az volt, hogy a német párt képviselőivel mindaddig nem ülnek le a békéről tanácskozni, amíg német katonák állnak francia és belga földön. A német pártvezetőség ezért jobbnak látta, ha a magyar párt képviselői kérik az Internacionálé Irodájának összehívását, mert úgy vélte, hogy ez esetben az