Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
108 JEMNITZ JÁNOS találkozó meggyőzte őt, hogy a szocialisták valamennyi országban egy véleményen vannak a háborúról. Teljes erővel készült az augusztus 9-én megnyitandó párizsi Internacionálé-kongresszusra, amelyet impozáns nagygyűléssel kívánt alátámasztani.15 2 Utolsó, július 30-áról kelt cikkében még mindig nem adta fel a béke reményét. Bár a francia készenlétet szükségesnek tartotta, s a francia kormány békeszándékairól kritikátlanul meg volt győződve, továbbra is főként Anglia közvetítésének sikerében bízott.163 Az események — hangsúlyozta — azt bizonyítják, hogy még semmi sincs eleve elrendelve. Adott helyzetben a legfontosabb, mint a cikk címe: „hidegvér szükséges" is aláhúzta, hogy az emberek ne veszítsék el a fejüket, ne engedjenek a pánikhangulatnak. Újabb gyűléseket hirdet meg, s vasárnap délelőttre a Wagram-terembe nagygyűlést hív egybe, ahol beszámolót tartanak majd a nemzetközi helyzetről.164 Ezt a napot Jaurès már nem érhette meg. Július 31-én azonban még lázas tevékenységet fejt ki. A parlamentben Malvy belügyminisztert keresi meg, és megkérdi, mit szándékoznak tenni e válságos pillanatokban. A kérdésfeltevés arra irányúit, hogy Franciaország tartsa vissza Oroszországot a háborús lépésektől. Malvy megértéséről biztosítja, de mindez nagyon homályos formában hangzik el. Ezt követően Jaurès vezetésével szocialista pártküldöttség keresi fel a miniszterelnököt. A Quai d'Orsay-n azonban csak Abel Ferry államtitkár fogadja őket. Jaurès és Ferry között zajlik le Jaurès utolsó politikai tárgyalása. Miként Malvynak, neki is előadja mérséklő terveit, amit Ferry látszólag rokonszenvvel fogad. Jaurès utolsó válaszmondatairól már csak ellentétes vallomások maradtak fenn. A nagy találkozóról Jaurès jelenlevő elvbarátai és szocialista vezetőtársai emlékeztek meg, de a háború forgatagában már mindegyikre kihatottak a későbbi események, és ezt a magatartásukat kívánták igazolni Jaurès utolsó szavaival. Ch. Rappoport szerint Jaurès azt felelte volna Ferrynak, hogy háború esetén is folytatnák háborúellenes harcukat, mire Ferry kijelentette volna, hogy ezt alig hiszi, mivel az első utcasarkon megölnék. A szociálsovinisztává lett Р. Renaudel ezt cáfolta. Szerinte Jaurès csak azt hangoztatta, hogy ha a cári kormány nem fogadja el az angol közvetítést, akkor Párizsnak értésére kell adni, hogy az ő segítségükre se számíthat. Rappoport és Renaudel vitájában az ugyancsak szemtanú J. Longuet megerősítette Rappoport tanúvallomását, csak annyit téve hozzá: „némi túlzással pontos".165 Mindez már a nagy halott örökségéért folyó vita részét képezi. Történetileg tény az, hogy július 31-ének délutánján Jaurès és a francia szocialista vezetők mégegyszer megpróbálták befolyásukat felhasználni, hogy Franciaországot, és ennek révén Oroszországot visszatartsák a háborútól. A hivatalos látogatás után Jaurès visszatért a szerkesztőségbe, hogy megírja másnapi — M. Cachinnek, Jaurès szerkesztőhelyettesének tanúságtétele szerint — nagy, leleplező cikkét.166 Cikkét abbahagyta és lement a közeli kávé-162 Oeuvres de J. Jaurès, IX. köt. 396. 1. 163 Uo. 396 —397. 1. 164 Uo. 397 — 398. 1. 165 G. Têtard: i. m. 132—133. 1. * 166 M. Caehin másnapi cikke szerint egyébként a küldöttség a miniszterelnökségen Izvolszkiba ütközött, akit meglátva Jaurès felkiáltott: „A gazember Izvolszki, ő csinálja a háborút." Ezután sajnálkozott A. Ferry, amiért Jaurès nincs a kormány oldalán. — Marcel Caehin : Ecrits et portraits. Paris, 1964, 66. 1.
