Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 109 házba valamit enni. Ekkor egy terhelt török diák a nacionalista uszítás hatására meggyilkolta. így történt, hogy mire H. Müller Párizsba ért, Jaurès már halott volt. Megjegyzendő, hogy időközben a német belső viszonyok is megváltoztak. Szóltunk arról, hogy a Vorwärts július 30-iki száma még igen erőteljes cikkben fordult a német kormány ellen, rótta fel annak felelősségét, és azonnali békítő fellépését követelt attól. Utaltunk viszont a Stampfer-cikkre és annak pártvezetőségen belüli támogatóira, ami már más motívumokról árulkodott. Végül idéztük Scheidemann önéletrajzából azokat a sorokat, hogy július 31-én mint akadályozta meg Haase és Ledebour internacionalista platformjának elfogadását. Miközben Müller Párizsba utazott, újabb események történtek: Németországban elrendelték a hadiállapotot, és egyúttal betiltották a szociáldemokraták békepárti tömeggyűléseit. Ez utóbbiról Müller már később értesült. Augusztus 1-én érkezett Párizsba C. Huysmansnak, a Nemzetközi Szocialista Iroda titkárának, és De Mannak társaságában, aki mint fordító kísérte el (egyébként a Nemzetközi Szocialista Irodán dolgozott, és a belga párt egyik vezetője volt). Müllert a francia szocialisták barátian fogadták, és két megbeszélést folytatott a francia vezetőkkel: egyiket a parlamentben, másikat az Humanité szerkesztőségében.167 Augusztus 1-én mind Németországban, mind Franciaországban mozgósítási parancsokat adtak ki, de a szocialisták közül sokan még mindig bíztak a békés megoldásban. A megbeszéléseknek több leírása maradt fenn, s ezek nem minden részletben egyeztek meg. Müller és De Man feljegyzése egybevág abban, hogy Müller a megbeszélések kezdetén kijelentette, hogy küldetésének főcélja a kölcsönös tájékoztatás. A német pártvezetőség hű képet kíván adni a német állapotokról, s hasonlót kíván szerezni az augusztus 4-i Reichstag-ülés előkészítésére.168 Müller a német párt felfogását a következőkben foglalta össze: határozott véleményt a német párt még nem alakított ki, minthogy a parlamenti frakció — mikor ő elhagyta Németországot — még nem ült össze. Azóta pedig a közvetlen kapcsolata megszakadt a párttal. Emellett hangsúlyozta, hogy a véleménye szerint a császár és a kancellár békét akar, ezért engedélyezték a béketüntetéseket (amelyeket időközben betiltottak — J. J.). Mindezek alapján Müller szerint a háború sorsa Pétervártól függ. Ami a német pártnak a háborús hitelek megajánlásával kapcsolatos állásfoglalását illeti, Müller kijelentette, hogy biztosat nem tud mondani. A német parlamenti frakcióban van egy erős csoport (Haase—Ledebour vezetésével), amely megtagadná a hiteleket, van egy másik, mely az orosz invázióval szemben megszavazná, s végül többen a tartózkodást támogatnák. Személyes véleménye szerint „kizárt dolog, hogy a háborús hiteleket megszavazzák".169 De a jelen zavaros helyzetben aláhúzta, hogy csak személyes véleményét közölhette, s nincs felhatalmazása, hogy a pártot határozott politika mellett kötelezze el. Francia részről ezzel szemben leszögezték, hogy szerintük a francia kormány tényleg békére törekszik. Ennek bizonyítékát látták abban a kormánv-167 P. Scheidemann: Der Zusammenbruch 12 — 13. 1. De Man cikk a Humanité 1915. márc. б-i számából, idézi С. Orünberg: i. m. 40. 1. 168 Uo. 169 „Dass man für die Kriegkredite stimmt, das halte ich für ausgeschlossen." De Man: i. m. 39 — 40. 1.
