Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
AZ 1Ő96. ÉVI VÁLASZTÓJOGI IIKFOKM AUSZTKIÁBAN 1141 a liberalizmus termékét.3 7 Véleménye szerint ez a parlamenti rendszer túlélte önmagát, mivel az érdekképviselet szerepét nem tudja, s lényegében sohasem tudta betölteni; a polgári parlament képviselőinek nincsen kapcsolatuk választóikkal. A tömegkapcsolat problémáját az általános választójog sem fogja megoldani, ezért az általános választójog céltalan, s végsősoron konzervatív program. Az újonnan szervezett keresztény állam a „hivatásrendek" képviseletén fog épülni. A polgári társadalom fő foglalkozási csoportjai — a földművelők, az iparosok, a kereskedők rendje — küldik el képviselőiket a parlamentbe, ahol azután csak a „kereskedők" és az „iparosok" érdekeit kell összeegyeztetni egymással s az állam egészének érdekeivel: a kereskedők „osztályán" belüli ellentét parlamenti síkon meg sem jelenhet. A keresztényszociálisták és katolikus konzervatívok programjában és ideológiájában is szereplő „hivatásrendi" képviselet elve erèdetében feudális, azonban új ideológiai alapo't kap: a társadalom „hivatásrendekbe" szervezése védelem a liberalizmus egoizmusával, az ember individualizálódásával szemben, mód az osztályharc kiküszöbölésére. Gyakorlatilag az osztrák parlament „érdekképviseleti" (kuriális) rendszeréből veszi példáját, az érdekképviselet elvének továbbfejlesztését követeli, s hozzájárul a kuriális szisztéma tartós konzerválásához. A keresztényszociálista párt programjában első pillanattól fogva szerepel a választójogi reform gondolata a vogelsangi végcéllal. A párt hivatalos álláspontja szerint azonban még nem értek meg az új keresztény állam társadalmi feltételei, ezért a pártnak pillanatnyilag is megvalósítható célt kell kitűznie, ez pedig a választójog kiterjesztésének általánosságban megfogalmazott igénye.3 8 Az 1880 — 90-es évek fordulójától a német nacionalista csoportok is — egyelőre általánosságban — felvetik a választójog reformjának szükségességét. Vitába szállnak a liberálisokkal, tagadják, hogy a kuriális szisztéma volna a német érdekek leghatékonyabb védelmezője. A nacionalizmusnak a legszélesebb tömegek támogatására van szüksége, tehát olyan parlamenti rendszert kell teremtenie, amely a kurialitás nélkül is biztosítja a német többséget.3 9 Hasonlóan a nemzeti érdekek védelméből kiindulva, de a nemzetek egyenjogúságának érdekében lépnek fel az ifjúcsehek a választójog demokratizálásáért 1889-ben, a tartománygyűlésen aratott választási győzelmük után, felirati javaslatot szerkesztenek, amelyben többek között az alkotmányrevíziót, az „érdekképviseleti" rendszer megszüntetését s az általános választójog bevezetését kérik az uralkodótól.''0 A leghatározottabban az osztrák munkásmozgalom lép fel az alkotmány feudális maradványai ellen, a polgári demokratikus szabadságjogokért, az általános választójogért. A hainfeldi pártnap Elvi Nyilatkozata leszögezi: „Anélkül, hogy a parlamentarizmusnak, a modern osztály -37 Vogelsangnak a parlamentarizmusról írott cikkeiből, amelyek 1875 és 1878 között a Vaterland с. katolikus konzervatív lapban jelentek meg, részleteket kőzöl Klopp : i. m. 334 — 336. 1. 38 Ld. a párt 1891-es programját, Funder: i. m. 67 — 68. 1. A keresztényszociálista párt elvi álláspontját a választójoggal kapcsolatban többek között Qessmann fejti ki a Taaffe-reform vitáján 1893 októberében. (Gessmann ekkor Lueger helyettese a pártban.). Ld. a 61. sz. jegyzetet. 39 Molisch : i. m. 165. 1. 40 Kolmer : i. m. IV. köt. 386. 1.
