Századok – 1965

Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131

1140 SOMOGYI fiVA Nem lehet célunk az osztrák szociáldemokrácia századvégi problémáinak taglalása. Csak utalni szeretnénk arra, hogy 1889-ben a párt egy hosszú válságos korszak után a hainfeldi pártnapon egységes, lényegében marxista platformra jut.3

2

Az újonnan egyesült párt leszámol a sorain belül jelentkező nacionalista, opportunista és anarchista tendenciákkal.Új programot ad ki, melyben végső célként a termelőeszközök köztulajdonba vételét jelöli meg, s leszögezi a párt internacionalista jellegét. Két évvel később Viktor Adler méltán állapíthatja meg, hogy a hainfeldi pártnap fordulópont volt az osztrák munkásmozgalom életében, nagyarányú szervezeti és ideológiai fejlődés alapjait teremtette meg.33

Míg 1888-ban 104 szociáldemokrata szervezet működött 15 498 taggal, a szervezetek száma 1891-ben 212-re, tagjaié pedig 47 166-ra emelkedik.34 Az 1890-es évek folyamán a szociáldemokrata párt egyre jelentősebb politikai tényező lesz; nemcsak a bécsi rendőri jelentések központi témája, hanem az új „tömegpolitikát" folytató pártok veszedelmes ellenfele. Valamennyi számottevő polgári párt, valamennyi parlamentáris és inparlamentáris kormány kénytelen számolni az osztrák munkásmozgalom megnövekedett erejével. Elemzésünket általában az osztrák-német pártokra korlátozva, sajnálatosan mellőznünk kell akárcsak vázlatos ismertetését is annak a folyamatnak, amely ekkortájt a nemzetiségi mozgalmakban és pártokban végbement; egy polgári nemzeti mozgalom kialakulását és megerősödését különösen a cseheknél (nemcsak az ifjúcseh párt megnövekedésére és választási győzelmére gondolunk, hanem azon haladó, kispolgári-értelmiségi és diákmozgalmakra, amelyek ugyan határozott szervezet és parlamenti képviselet nélkül, de nagy erővel jelentkeznek a századvég politikai életében),3

5

s a kispolgári-paraszti klerikális tömegpártok megerősödését, klerikalizmus és nacionalizmus összefonódását — különösen a délszlávoknál.36 Az új társadalmi és nemzeti mozgalmak jelentkezése, megjelenési formája egy mélyreható gazdasági-társadalmi átalakulásnak, amely végletesen avulttá teszi a politikai élet azon kereteit, amelyeket a schmerlingi alkotmány teremtett. Az új mozgalmak — akár társadalmi, akár nemzeti törekvések kifejezői, vagy mindkettőé — nagyobb teret követelnek maguknak, mint amit a régi parlamenti rendszer lehetővé tesz számukra. Itt elöljáróban figyelmeztetnünk kell arra, amit talán az eddigiekből is evidensnek vélhetünk, hogy az egyes pártok nem a politikai élet demokratizálásának egyértelmű igényéből lépnek fel választójogi követeléseikkel. A szociáldemokratákon kívül a számottevő pártok közül csak az ifjúcsehek reformtörekvései polgári demokratikus indításúak. Természetesen mindez nem változtat azon, hogy a választójog mindennemű kiterjesztése objektíve a demokratizmus győzelme. A keresztényszociálisták „tömegpolitikájukkaí" eleve azokra a rétegekre építenek, amelyek a schmerlingi privilégizált kúriákból ki annak zárva, vagy éppen csak az 1882-es reform következtében jutottak néhány mandátumhoz. Vogelsang doktriner tanaiban a polgári parlamentarizmus egészét veti el, mint 32 A hainfeldi pártnapról L. Brügel : Geschichte der Österreichischen Sozialdemokratie. III. köt. Wien. 1922. 399-408. 1. 33

Brügel : i. m. IV. köt. Wien. 1923. 162. 1. 34

Brügel : i. m. IV. köt. 163. 1. 35

Arató Endre : i. m. 64 — 57. 1. , Charmatz : Österreichs innere Geschichte. II. köt. 79. 1. 36Charmatz: Deutsch-österreicliische Politik 229 — 230. 1. Emil Pjersehe : Die Parteien der Deutschen in Österreich vor und nach dem Weltkrieg. München und Leipzig. 1915. 11. 1.