Századok – 1965

Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131

AZ 1Ő96. ÉVI VÁLASZTÓJOGI IIKFOKM AUSZTKIÁBAN 1135 meg."1

7

Schmerling műve valóban mesteri alkotás volt; nem bonyolult jogi szerkesztésével, hanem a társadalmi és nemzeti erők helyes felmérésével, amely elengedhetetlen feltétele volt a gépezet működésének, az erők egyensúlyban tartásának. De a rendszer nagy gyengéje volt, hogy az erőviszonyok változatlanságára, az egyensúly örökkévalóságára épült. A schmerlingi alkotmány egyetlen pillanat megragadása volt, 18(il történelmi pillanatáé: az osztrák-német liberális burzsoázia uralomrajutásáé, a társadalmi és nemzeti mozgalmak apályáé. Egyensúlyt teremteni az 1861-ben adott társadalmi és nemzeti erőviszonyok közt, kielégíteni az 1861-ben nem mellőzhető igényeket - erre vállalkozhatott a schmerlingi alkotmány. Rz az örökké változót változatlanná merevítő rendszer a fejlődés normális, természetes menete következtében is hamarosan elavul. Az 1890-es évek azonban fordulópontot jelentenek Ausztria történetében; a napról-napra élés, a „wohltemperierte Unzufriedenheit" politikájának tarthatatlansága (a Taaffee-kormány bukása) egy hosszú nyugalmi periódus végét jelzi, a nemzeti és szociális problémák új, magasabb fokon való jelentkezését.18 A XIX. század végén a Monarchia valamennyi nemzeténél kialakul a burzsoá társadalom. A nemzeti társadalmak teljessé válása, a nemzetiségi burzsoáziák megerősödése új korszakot nyit a nemzeti mozgalmak történetében. A tartományi nacionalizmus és rendi föderalizmus számos feudális jellegű elemével átitatott nemzeti mozgalmak helyett, s részben mellettük a századforduló táján új polgári irányzatok és pártok jelentkeznek.19

A nemzetiségek jelentős gazdasági és társadalmi fejlődése a nemzetiségi nacionalista mozgalmak megerősödését eredményezi, s e mozgalmak, függetlenül tudatos célkitűzésüktől, objektíve az önálló nemzeti államok kialakításának irányába hatnak.20 Az uralkodó osztrák-német burzsoáziát ez a fejlődés új politikára sarkallja: a német hegemónia erőteljesebb védelmére, minden megnyerhető külső és belső szövetséges támogatására. Ismeretes az osztrák parlamentarizmus sajátos kétpárt, illetőleg kétkoalíció rendszere, valamint az, hogy míg a 70-es és 80-as években többnyire az osztályérdek és -szemlélet a domináns a koalíciók alakulásában, a 90-es években a nemzeti elv alapján összefogott koalíció lett a dualista hatalmi rendszer, a német hegemónia fenntartásának fő módszere.2

1

.Mindez következett abból, hogy a 90-es években az egyes pártok alakulásában is a nemzeti szempont lett az uralkodó; az egyazon nemzethez tartozás, vagy a német pártok esetében a nemzeti politika terén vallott azonos álláspont. A liberális párt rohamos hanyatlásához, sok más tényező mellett, hozzájárul, hogy nem tud alkalmazkodni a német hegemónia védelmének új követelményeihez. Pedig a XIX. század közepi liberalizmus általános eszméin, liberális gazdasági és kultúr-politikán épülő Alkotmánv-párt, amely a század 17 Rudolf Springer (Karl Renner) : Der Kampf der Oesterreiehischen Nationen um den Staat. Leipzig und Wien. 1902. 215. 1. 18

A „wohltemperierte Unzufriedenheit" kifejezés Taaffe-tól ered, s a hagyományos Habsburg uralkodási alapelv, a „divide et impera" más szavakkal való megjelölése. Viktor Bibi : Der Zerfall Österreichs. Von Revolution zu Revolution. Wien. 1924. 367-368. 1. 19 Rudolf Springer (Karl Renner) : Grundlagen und Entwicklungsziele der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. Wien und Leipzig. 1906. 54., tiO. 1. 20

Hanák Péter : A dualizmus válságának problémái a XIX. század végén. Történelmi Szemle. 1959. 74. 1. 21

Hanák Péter : i. m. 68. 1.