Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 107 hisztéria" elutasítása. A cári kormány felelősségét természetesen nem vitatja, de kiélezetten hozzáfűzi a bécsi és a berlini kormány bűnösségét is. S miután előre megbélyegezték nemcsak a kormányokat, hanem a stuttgarti-bázeli szellemben a társadalmi forradalomra is felhívták olvasóikat — a lap szerkesztősége mégegyszer óvja a munkásokat az orosz hipnózistól. Mert jóllehet a szörnyű rosszban az egyedüli jó a cárizmus összeomlása lenne, a proletariátus még e cél érdekében sem nyújthat segédkezet a háborús gyújtogatóknak, mivel jól ismerik, milyen nyomorba taszítaná egy ilyen háború a népeket, „így nem marad más hátra, mint hogy a szociáldemokrácia minden eszközzel a békéért lépjen fel."158 A mikéntre azonban továbbra sem tudnak feleletet adni. Egy nappal később, ismét új helyzetben, a lipcsei szerkesztőség is megadja magát sorsának. A vita ezúttal már a fegyverletétel módozatairól folyt, s a Leipziger javára írandó, hogy e kérdésben ragaszkodni kívánt elveihez. Seheidemann e napokról feljegyzi, hogy a pártvezetőségben ekkor már egyedül csak F. Ebért optimista, aki azt hangoztatja, hogy csak „Berlinben látnak túl feketén". A mozgósítás azonban az ő reményeit is lelohasztja. Július 31-én a pártvezetőség újabb ülést tart. Ezen H. Haase és G. Ledebour olyan határozatot akar megszavaztatni, hogy a háborús hiteleket a parlamenti frakció utasítsa el. Seheidemann megakadályozza a határozat megszavazását, mivel — mint megírja — először a vele hasonló gondolkodású barátaival, Daviddal, Molkenbuhrral, Fischerrel meg akarta beszélni a kialakítandó taktika kérdéseit.15 9 így azután jiílius 31-én pusztán egy határozatot szavaznak meg, miszerint H. Müller, a pártvezetőség tagja közvetlen kapcsolatok megteremtésére és tájékozódásra azonnal utazzék Franciaországba.160 Müller július 31-én délután útnak is indult. Ez a nap eseményekben gazdag volt. A Monarchiában ekkor rendelték el az általános mozgósítást, Németországban a háborús helyzetet és ultimátumot küldtek Oroszországhoz (a mozgósítások abbahagyására), valamint Franciaországhoz (18 órán belül jelentse ki, semleges marad-e egy német—orosz háború esetén). Végül Anglia Németországtól és Franciaországtól tudakozódott Belgium semlegességének tiszteletben tartásáról. A háborús fellegek tehát szaporodtak. Ezen a napon a Szakszervezeti Internacionálé kísérelte meg, hogy Legien-en keresztül a munkástömegeket mozgósítsa a háborús hangulat elien. A különböző országok szakszervezeti titkárai, Rigola Olaszországból, Jouhaux Franciaországból, Gompers az Egyesült Államokból, Martens Belgiumból, Appleton Angliából, Oudegeest Hollandiából, Huggler Svájcból küldött táviratot, amelyben helyeselte mind a háború lokalizálását, mind az egyes országok proletariátusának béketörekvéseit.161 Az óhajokon túl határozott akciótervről nem esett szó, és a Szakszervezeti Internacionálé nem tett kísérletet a béketörekvések összefogására. A szakszervezeti mozgósító felhívások mellett a szocialista pártok is folytatták megbékéltető törekvéseiket. Jaurès még Brüsszelből írta azokat a sorokat, amelyekben Ausztria azon kijelentésére támaszkodva, hogy nem törekszik Szerbia integritásának megsértésére, újabb reményeket kovácsolt magának. Arra számított, hogy a béke erői haladékot kapnak. A brüsszeli 158 Leipziger Volkszeitung, 1914. júl. 31. 159 P. Seheidemann: Memoiren . . . 247 — 248. 1. 160 TJo. 161 <7. Grünberg: i. m. 36 — 38. 1.
