Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
EÖTVÖS JÓZSEF POLITIKAI HETILAPJA 1127 Deák és Eötvös; más módszerekkel, más indokolással, de a kiegyezést tartotta az egyetlen lehetséges útnak. Nem kétséges, hogy súlyos bel- és külpolitikai problémák, társadalmi és nemzetiségi ellentétek, gazdasági és pénzügyi gondok siettették, érlelték meg Bécs és a magyar uralkodó osztály alkuját. Nem tagadhatjuk állásfoglalásuk és társadalmi osztályérdekük összefonódását. Ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy az uralkodó osztályok legnagyobb tapasztalatú, legmesszebbre látó, koruk problémáit legvilágosabban felismerő elitjének politikai koncepciója nem tekinthető legszűkebb érdekeik egyszerű kifejezőjének. Politikájuk a fennálló rend egészének, jövőjének szolgálatára épült. Nem egyszer éppen ez képezi a legnagyobb ellentétet az uralkodó osztályok egyes csoportjai között folyó harcokban. Jobb példát erre illusztrációként se találhatnánk, mint a reformkor legkiválóbbjait, illetve kényszerhelyzetben, változott körülmények között Eötvös és Deák politikáját a kiegyezés előtt. Kossuth Lajos és a kiegyezési politika hivei, Deák és Eötvös álláspontja közötti különbség kérdésében a történelem döntése ismeretes, a maga idejében csak Deák életművének realitását bizonyíthatta be. A jelen kényszerű valósága Deák és Eötvös lépését indokolja, a jövő azonban Kossuth aggályait igazolta. A Cassandra-levél17 0 rémítő víziója történelmi távlatban vált valósággá. Kossuthnak nem voltak kétségei a megszülető Osztrák-Magyar Birodalom jövőjét illetően. A történelmi tragédiát abban látta, hogv az elkerülhetetlen „szétbomlással, mi nem mint önálló tényezők jelenendünk meg, kikkel számolni kell, hanem mint préda, melylyel a győztesek rendelkeznek".17 1 Kossuth államférfi volt, aki előtt tisztán állt történelmi hivatása, személyes politikai jelentősége. A politikus feladata, hogy alternatívát biztosítson — a megítélése szerint — helytelen vagy kikénvszerített úton járó nemzet számára. Talleyrand cinikus bölcsessége - a politikában és a szerelemben nem létezik a „soha" és- a „mindig" annyit mindenesetre igazolt, hogy reményei szétfoszlása után is a magyarság szolgálatát jelentette magatartása. Nem lett a császár alattvalója ! Élő tilalomfaként állt emigrációjában a Habsburgok politikájával szemben. „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek, és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség."172 Kossuth eszméi, iránymutatása a jövőbe, nyilván rokonszenvesebb mindnyájunknak, minta mérlegelő kompromisszum deáki politikája. A végrehajtott politika azonban még megalkuvások nélkül sem csilloghat soha olyan tisztán, mint a teóriában maradt programok. Deák és Eötvös politikai kiegyezése viszont még így sem egészen azonos a dualizmus történelmi korszakával. Látóköre, műveltsége, humanizmusa, a nemzetiségi kérdés súlyának felismerése és a magyarság megújhodásának szolgálata vízválasztóként különítette el Deák és Eötvös személyét a Tiszák Magyarországától. „1867" - Deák és Eötvös életművében — nem a dualizmus korának kezdete, hanem az 1825-ben kibontakozó nemzeti megújhodás és társadalmi átalakulás korszakának, a magyar Risorgimentonak bukott harcok, vesztett remények után történt 170 Kossuth nyílt levele Deák Ferenchez 1807. máj. 22-én. Kossuth Iratai. 8. köt. 6.1. 171 Kossuth Iratai. 7. köt. 340. 1. 172 Kossuth Válogatott munkái. 381 — 382. 1. 3 Századok l<)65/fi.
