Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
1128 ANTALL -JÓZSEF lezárása. iPolitikai koncepciójukban sohasem vált „1867" olyan közjogi tabuvá, mint aminek követői vallották.17 3 Eötvös esetében — rugalmas politikai szemléletének korábbi rajza után—ezt bizonyítani sem kell. Már a kiegyezés előtt megállapította, hogy „hazánk a jelen pillanatban nincs azon helyzetben, hogy Austriától elválva, önálló államot alkosson". Az országnak belső erőgyűjtésre, fejlődésre és a közműveltség emelkedésére van szüksége, hogy „az idővel lehetségessé váljék".17 4 Deák „Corpus Juris"-on pallérozódott elméje jogelvekben fogalmazta meg álláspontját, törvényekbe foglalva érezte biztosítottnak a garanciákat. Amíg az előnyösebb alku reményében Bécs csak engedményeket kínált, meghatározott biztosítékok nélkül, addig Deák nem engedett. A garanciális bizonytalanság a kompromisszumok legfőbb akadálya, és itt válik világossá Deák „merev" közjogi álláspontjának módosulása. Már akkor az 1848. évi törvények helyreállítását követelte, amikor ennek hiányzott minden realitása. De kész volt a megegyezésre, az engedményekre, amikor álláspontjának elismerésével jogi és hatalmi alapot tudott teremteni, ami lehetetlenné tette Ausztria számára, hegy az erőviszonyok pillanatnyi alakulása szerint csökkentse vagy növelje engedékenysége mértékét. De ő is csak garanciát és kiinduló pontot akart teremteni az állami önállóság útján. Madarász idézi Deák későbbi (1868. november 29.) kijelentését: „Azt hittem, hogy (a nemzet) mint első alapba belenyugszik, melyen azután, ha lassan is, de fokonként és biztosan visszaszerezheti és vissza is fogja szerezni alkotmányos életének azon biztosítékait, melyeket most föl kellett adni."175 Deák Ferenc szkepticizmusa saját híveivel szemben közismert. Nem volt elragadtatva tőlük azonban Eötvös sem. Megvetette az arisztokráciát, amely csak előjogaira ügyel és elfelejti kötelességeit.17 6 A kormányalakítási tárgyalások idején aggodalommal állapította meg,17 7 hogy Deák „az egyetlen, ki a positio komolyságát s veszélyességét látja. L(ónyavt) híres ildomossága mellett a ministeri tárczának vágya vakította el." Egyébként is kevés bizalmat érzett társai képessége és jelleme iránt. A miniszteri tárca betöltése, a rá váró „másodrendű szerep" sem lelkesítette.178 Nagy egyéniségeknek nagyok a tévedései is. Nem kétséges, hogy Kossuth, Deák és Eötvös között Kossuth volt a legnagyobb államférfi és Eötvös a legnagyobb állambölcselő. Kossuth volt a legkövetkezetesebb függetlenségi politikus, és ő ment legmesszebbre a társadalmi átalakulás hirdetésében. De Eötvös volt a legmodernebb a polgári állam terveinek kidolgozásában. 173 If j. Andrássy Gyula : Az 1867-iki kiegyezésről. Bpest. 1896. 446. 1. — (A dualizmus igazolására meg gyszer megismí telte a kiegyezés idején is oly sokat hargoztatott érvet, hegy Kossuth LÍunai Szövetség terve is csak ennek helyességét bizonyítja. Később Apponyi Albert hargoztatta, hogy nagyhatalmat kell alkotnunk más országokkal földrajzi helyzetünk ellensúlyozására. „Nem jutott-e Kossuth Lajos is hasonló felfegáshoz, mikor a dunai konföderációt tervezte?" [I. m. 27 — 28. 1.] Legven ez inkább Ausztria — vallották !) 171 Eötvös : Naplójegyzetek. 119. 1. 176 Madarász József: Emlékirataim. 338. 1. 170 Eötvös: Naplójegyzetek. 230 — 231. 1. — (Sőtér Nemzet és haladás c. i.m. 275. lapján megjegyzi, hegy Eötvös egyensúly-rendszerében az arisztokrácia szerepe a demokratikus erők ellensúlyozása.) 177 Eötvös: i. m. 223-224. 1. 178 Nem kevésbé jellemző megjegyzése a naplójában: „Holnap koronázunk, tegnap másodszor próbáltuk az egész szertartást, mint ha színi előadáshoz készülnénk." Uo. 233. 1.
