Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
EÖTVÖS J ÓZSEF POLITIKAI HETILAPJA 1119 hatalma?"12 7 Természetes, hogy Eötvös, kora egyik legnagyobb szabadelvű ideológusa — hasonlóan kortársaihoz, köztük Kossuth is — szemben állt a szocialista tanokkal. Elemző módszerét azonban kevesen követték ! Szenvedélyektől mentesen, lehetőleg a tények mérlegelése titján fogalmazta meg ellentétes álláspontját is. A szabadelvű állam épületének megtervezésekor helyet kellett biztosítani a nemzetiségi kérdésnek is, Magyarország és általában a kelet-középeurópai országok legsúlyosabb problémájának, amely oly végzetesen mutatkozott meg a forradalom és a szabadságharc esztendeiben. Foglalkoztunk már ezzel 14 a kérdéssel Eötvös birodalmi politikájának vizsgálatakor. Kevesen fogták fel oly világosan a nemzetiségi kérdés jelentőségét, mint ő, aki a század egyik „uralkodó eszméjeként" tárgyalta államtudományi munkájában. Eötvös azonban nem tért el a szabadelvű „magyar nemzetállam" gondolatától, a területi sérthetlenség elvétől. Az állam szövetségi alapon történő átszervezése, ami biztosítaná a nemzetiségek önkormányzatát, „a Magyar állam feloszlását fogná maga után vonni". Tapintatos, nagyvonalú nemzetiségi politikát ajánlott, amelyben a magyarság műveltségi fölényére támaszkodva gyakorolja hatalmát. „A legjobb nemzeti politikánk a m ívelt «égnek terjesztése !" A magyarság fennmaradásának feltétele a művelődés emelése, „a magyar nemzet jövője cultura kérdése".128 Az önkényuralom válsága idején Mocsáry Lajos, részben Eötvös elveiből kiindulva, igyekezett őt vitára kényszeríteni. Eötvös azonban nem volt rá hajlandó.12 9 Nem sokkal utána azonban ismét foglalkozott a nemzetiségek helyzetével, és 1865-ben megjelentette könyvét.13 0 Eötvös tehát joggal tekinthette magát a nemzetiségi politika szakértőjének. Talán éppen ezért nem írt személyesen nemzetiségpolitikai cikkeket saját lapjába. Nem akart már előre mint a nemzetiségi kérdés vagy a közoktatásügyi politika szakértője a közvélemény tudatába kerülni. Helyette munkatársai, barátai fejtették ki álláspontjukat. Vezércikket13 1 szenteltek a horvát kérdésnek, majd Kerkápoly Károly írt cikksorozatot a nemzetiségi kérdésről.13 2 Eötvösre hivatkozva elemezte a nemzetiség fogalmát. Gyakorlati megoldásként — összhangban a közigazgatási reformtörekvésekkel — a községi, megyei és „tartományi" autonómiát ajánlotta. Hangsúlyozta a társulási szabadság elvét, valamint a közös haza szeretetének szükségességét. Közben megjelent a Politikai Hetilapban a belgrádi „Vidov Dan" с. újság egyik cikke. A szerb publicista figyelmeztette olvasóit: „Ha a magyarok azt hiszik, hogy a más nemzetiségek a polgári ós nemzeti egyenjogúság közötti különbséget nem értik, s mint hal a csaléteken a polgári egyenjogúságon meg hagyják magukat fogni, úgy nagyon csalódnak; nemzeti egyenjogúság nélkül nincs békesség Magyarország nemzetei között."133 127 Eötvös : Naplójegyzetek. 141—«143. 1. — Eötvös szocializmusellenes álláspontjával foglalkozik Sötór is (Nemzet és lialadás. 274 — 276. 1.). 123 Eötvös : i.m. 161 —162. 1. — Eötvös művelődéspolitikájával és a Politikai Hetilapban megjelent cikkekkel külön fejezetben foglalkozom. 129 Sötér: Eötvös József. 322 — 325. 1. — Tóth Ede: Mocsáry, Eötvös, Madách a nemzetiségi kérdésről az abszolutizmus válságának éveiben. Filológiai Közlöny, 1961. 1—2. sz. — Tóth Ede: Mocsáry Lajos útja a Függetlenségi Párthoz. Kézirat. Kandidátusi disszertáció. Bpest. 1963. 76 — 85. 1. 130 Eötvös József: A nemzetiségi kérdés. Bpest. 1865. 158. 1. 131 PH, 1. óvf. 21. sz. 132 PH, 2. évf. 19, 20, 22, 24. sz. 133 Uo. 21. sz.
