Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
EÖTVÖS J ÓZSEF POLITIKAI HETILAPJA 1117 3. A felelősség elvének érvényesítése — a miniszteri felelősséghez hasonlóan — az államigazgatás minden fokozatában. Eötvös és a centralisták közigazgatási reformjavaslatainak egyik fő ismérve a „községi autonómia" előtérbe helyezése. Közölte11 5 a Politikai Hetilap a községi rendszer ismert előharcosának, Csengery Antalnak is a képviselői programját, amelyben szintén a központi kormányzat és a helyi közigazgatás közötti összhang megteremtésével foglalkozott. Trefort Ágoston pedig Kovács László Megyerendezés c. művének ismertetésekor fejtette ki rokon gondolatait. Támogatta Beöthy Ödön már 1848 előtt felvetett javaslatát, a vármegyék országgyűlési képviseletére. „Oly javaslat ez, mely a felsőház rendezésére méltán tekintetbe veendő."11 6 Tervük a születési előjogokon alapuló feudális Főrendiház átalakítására jelentős és haladó polgári reformtörekvésnek tekinthető.11 7 Sokat foglalkozott ezekkel a kérdésekkel Kossuth Lajos is az emigrációban. Ha összevetjük az állam felépítése kérdésében vallott felfogásukat, az 1848 előtti álláspontjukhoz képest, elméletileg legalábbis, bizonyos közeledést figyelhetünk meg. A független Magyarország alig egy esztendős fennállása a forradalom és szabadságharc idején sok mindent bebizonyított, sok tapasztalatot nyújtott mindkét irányzatnak. Centralizmus és municipializmus között keresték mindketten a megoldást. Kossuth azért most is jóval nagyobb lelkesedéssel szólt a megyei önkormányzat előnyeiről. Sőt az angol önkormányzati rendszer és a francia centralizmus egybevetése útján további érvanyagot gyűjtött meggyőződése alátámasztására.11 8 Az angol mellérendeltség elve a központi és a helyi kormányzat között rokonszenvesebb volt számára, mint a merev francia alárendeltségi viszony. Eötvös és Kossuth politikai filozófiája — a közöttük levő különbségek ellenére — egyaránt a liberalizmus mélyében gyökeredzett. A liberalizmus egész politikai ideológiája lényegében evolucionista, amely, a kényszerhelyzetektől eltekintve, mindig szemben áll a forradalmi módszerekkel. Eötvös „államépítő" programja elválaszthatatlan társadalomszemléletétől. A XIX. század belső ellentéteit a hárorn uralkodó eszme, a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség összeférhetetlenségében jelölte meg.119 Az egyik kizárja a másik érvényesülését. Nyílt forradalomellenessége közismert. De nem érdektelen megjegyeznünk, hogy említett közigazgatási tanulmányában Kossuth is hangsúlyozta: „Az önkormányzati intézvények biztonsági szellentyűk a forradalmak ellen."12 0 Hasonlóan foglalt állást Eötvös is „az államra nézve veszélyes hajlamok" levezetése mellett. Szervesen kapcsolódik ehhez társadalmi és politikai egyensúly-rendszere, amely az erők szabad játékára épült.121 A Politikai Hetilap egyik kivonatos cikkében, mely „Munkabeszüntetés Párisban" címen a bérkocsisok sztrájkjával foglalkozott, olvashatjuk: „Hadd 115 Uo. 16. sz. 110 PH, 2. évf. 21. sz. 117 Elgondolásuk lényegében a kialakult és azóta is fennálló polgári törvényhozási formákra épült. A megyék, tartományok, tagállamok felsőházi képviseletekor gondoljunk a német Birodalmi ill. Szövetségi Tanácsra, a francia Szenátusra ill. Köztársasági Tanácsra, valamint a tengerentúli angolszász formákra (amerikai Szenátus stb.). 118 Kossuth Lajos Iratai. VII. köt. 411. 1. 119 Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Bpest. 1902. 1 — 3. köt. — Sötér: Eötvös József. 296. 1. 120 Kossuth: i. m. 416. 1. 121 Sötér: Eötvös József. 308 — 309. 1. — Sötér: Nemzet és haladás. 273 — 274; 1.
