Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
EÖTVÖS J ÓZSEF POLITIKAI HETILAPJA 1115 Hiába volt teoretice igazuk, ha akkor intéztek támadást a nemesi vármegye korhadtsága ellen, önkormányzata gyengítésére, amikor a megyék voltak a köznemesség politikai ellenállásának fórumai. Akkor hangoztatták a centralizáció fontosságát, amikor a központi kormányzat idegen érdekek szolgálatában állott. Kossuth ragaszkodott a megyei önkormányzat fenntartásához 1848 előtt, azonban a parlamenti alapokon nyugvó miniszteriális kormányzás mellé állt, amikor magyar kézbe került a végrehajtó hatalom. Sőt, a szabadságharc legsúlyosabb hónapjaiban az Országos Honvédelmi Bizottmány „kormányelnökeként" — a forradalmi diktatúra csíráit mutató — prezidenciális hatalmat gyakorolt és teljhatalmú megyei kormánybiztosokat nevezett ki. Eötvös az eszmei kezdeményezés, az elvi megfogalmazás embere, aki nem mindig vetette alá programját az adott politikai helyzet követelményeinek. Ezen még az sem változtat, ha éppen taktikai szempontokra hivatkozik egy-egy kérdésben elfoglalt álláspontja magyarázatában. Eötvös József és munkatársai a szabadelvű állam létrehozását tűzték ki célul. Ezt szolgálta közjogi és államigazgatási reformpolitikájuk 1848 előtt éppúgy, mint az 1867-es kiegyezés korában.10 4 Nélkülük a „gyakorlati politikusok" nem kaptak volna kész formát, „tervrajzot" az önállóvá vált Magyarország polgári államrendjének felépítésére. Már az eddigiek során tapasztalhattuk — közjogi szemléletében is — Eötvös rugalmasságát. Csupán taktikai lépésként fogadta el a „históriai jogot" a dualizmus igazolására. Nem idegenkedett a köztársasági államformától, sőt célszerűségben a monarchia fölé helyezte.10 5 A porosz—osztrák háború kitörésekor a „monarchikus elv" megingásában bízott, „ez az egyetlen, mi e borzasztó küzdelemnél némi vigasztalásul szolgálhat".10 8 Jellemző azonban Eötvös politikai magatartására, állásfoglalására, az adott helyzet tudomásul vételére, hogy a kiegyezés megtörténte után megjegyzi, hogy „a monarchia s a respublica végre is csak forma, a lényeg a szabadság".107 A föderalizmus és a dualizmus kérdésében — mint láttuk — liberális nacionalista törekvéseinek vetette alá politikai racionalizmusát.10 8 Eötvös és társai 1867 előtt már nem részletezték a miniszteriális kormányzás szerkezetét, hiszen az 1848. évi törvények visszaállítása10 9 ezt már önmagában biztosította. Vezércikkben vázolta fel azonban Eötvös az országgyűlés feladatait a jogalkotás terén.11 0 Az 1848-ban megszületett polgári átalakulás „kiterjedt minden viszonyainkra". Jogrendszerünk egészének polgári átalakítására azonban 104 Szekjű Gyula: Valahol utat vesztettünk. Forradalom után. 11 — 46. 1. 106 Eötvös : Naplójegyzetek. 116. 1. 106 Uo. 156. 1. 107 Uo. 237. 1. 108 A föderalizmus eszméjének magyarországi hívei közül azonban meg kell említenünk a börtönben megvakult, „polgári halottá" vált Wesselényi Miklóst. Az elsők között követelte az Osztrák Birodalom föderalisztikus átalakítását, melynek tagállamai: Német-Ausztria, Magyarország, Cseh-Morvaország, Lengyel-Galicia és a Lombard-Velencei Olasz Királyság. Ezeken belül pedig területi autonómiát biztosított volna a nemzetiségeknek. „Ezen magas czélért nem lenni fukarnak sem a vagyoni sem a történészi jogok körüli eszélyes áldozatokban." Kemény Zsigmond: A két Wesselényi Miklós (Csengeri: i. m. 170—173. 1.). 1848 őszén, majd az emigráció esztendeiben elsősorban Teleki László ismeri fel a magyarság és szomszédai Ausztria-ellenes konföderációjának jelentőségét, amit később Kossuth is magáévá tett. (Kemény G. Gábor: Teleki László. Teleki László válogatott munkái. I. köt. Bpest. 1961. 68 — 82. 1.) 109 1848. évi 3. tc. 110 PH. 1. évf. 10. sz. (1865. szept. 4.)
