Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 105 megbélyegezte a tömeggyilkosság bujtogat óit és „a világ humanista embereit" (hommes humains de tous les pays) a béke és igazság védelmére hívta.147 Jaurès—Haase után Morgari azt bizonygatta, hogy az olasz szocialisták már a tripoliszi hadjárat idején energikusan felléptek a háború ellen, s ezt most is készek megismételni.148 Rubanovics az orosz szocialisták nevében a cári rendszert támadta, és ennek súlyos külpolitikai visszahatását domborította ki. A cári kormányzat ugyanis — jelentette ki — a japán vereség óta csak a revansra gondol. Az orosz nép nem ismeri el a cári felszabadító törekvést, minthogy először ő maga kíván szabadságban részesülni — és itt Rubanovics utalt a cári börtönökben sínylődő 40.000 forradalmárra. Ezek után riasztónak és megbocsáthatatlannak találta, hogy a francia köztársaság politikusai az orosz nép elnyomóinak nyújtsanak baráti, szövetséges jobbot.14 9 A brüsszeli nagygyűlés az Internacionálé hangja mellett ért véget. A lelkesedés hatalmas volt. De egy mondat sem hangzott el arról, hogy mit tesz az Internacionálé, ha a háború mégis elkezdődik, s mit tesznek az immár mozgósítást előkészítő, vagy már elrendelő kormányokkal szemben. R. Luxemburg Robert Dewleeshouwer szerint Vandervelde, Troelstra és Jaurès biztatására sem volt hajlandó felszólalni. Nyilván azért nem, mert a háborút ugyan csakúgy elkerülhetetlennek látta, mint V. Adler és a német—francia stb. pártok jobboldali vezérei, viszont ő nem olyan következtetést vont le, mint ezek, hanem kitartott a Stuttgartban—Bázelben megfogalmazott elvek mellett. Hallgatása harsogó volt, kifejezésre juttatta elkülönülését mind a nacionalizmustól és opportunizmustól, mind pedig a még mindig feltűnő, szubjektíve tisztességes békés illuzionistáktól.150 Az Iroda tagjai többé már nem találkoztak. Átfogóbb, átütőbb határozat elfogadására nem voltak felhatalmazva. A nap eseményeihez még hozzátartozik, hogy az olasz szocialista párt július 29-én kiáltványt adott ki, amelyben hangsúlyozták, hogy a szocialisták a háború elhárítására is készek meghozni azokat az áldozatokat, amelyeket korábban szociális vívmányokért vállaltak magukra. A sztrájk szó nem fordul elő a kiáltványban. Viszont utalás történt rá, amennyiben a kiáltvány felelevenítette az olasz proletariátus nagyszerű antimilitarista ellenállását a tripoliszi hadjárat idejéből. Ebben a szellemben hívják fel most is az olasz dolgozókat a készenlétre. A kiáltvány aláírói között egyelőre még ott szerepelt B. Mussolini, az Avanti akkori főszerkesztőjének neve is.15 1 Ugyanekkor Milánóba nagygyűlést hívtak egybe, amelyre a CGIL is elküdte képviselőit, amire más körülmények között nem kerülhetett volna sor.15 2 A német és francia pártvezetőség tárgyalásai Július 30-án a német lapok hírül adták a német mozgósítás tényét. A mozgósítás hírére a pártvezetőség megbízásából 0. Braun és F. Ebért ezen a napon utaztak Svájcba, hogy a párt pénzét biztonságba helyezzék az esetleges üldözések idejére.15 3 147 Uo. 34 — 35.1. — Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 355—357. 1. 148 Le Temps 1914. júl. 30. 149 Uo. — Vö. B. Dewleeshouwer : i. m. 257 — 258. 1. 150 B. Dewleeshouwer: i. m. 260. 1. 161 A. Bálabarwva: i. m. 135. 1. — G. Grünberg: i. m. 221. 1. 152 Uo. 163 P. Scheideman: Der Zusammenbruch. 5. 1.
