Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
1102 AKTALL JÓZSEF jogai s kötelességei, melyek azokból folynak, tüzetesen kijelöltetnek, a definitiv megállapodás, mely jövőnknek alapjául szolgál, nem csak a magyar király s a magyar törvényhozás, hanem a magvai' s az örökös tartományok közös megegyezésével történjék." Tehát már 1864-ben vallott felfogásában tovább ment a kiegyezés útján mint Deák. Bár feladta korábbi, összmonarchiára vonatkozó tervét, programjában továbbra is nagy szerepet kapott Magyarország és a Birodalom érdekazonossága. Ne csak az elkülönülés legyen a magyar politika célja, hanem, a közös ügyek elismerésével, a hatalomban való részesedés biztosítása. Eötvös és Trefort Ágoston hiába sarkallta — már 1863 óta — Deákot a cselekvésre, hogy ne engedje át a politikai kezdeményezést a konzervatívoknak. Deák véleménye szerint azonban minden erőfeszítés, kezdeményezés felesleges volt. „Ausztriában minden a körülményektől függ. Mihelyt a körülmények úgy kívánják, ha nem kérünk, ha nem közeledünk is, adni fognak vagy legalább ígérni; ha a körülmények, bár csak látszólag is, rájuk nézve jóra fordulnak, akkor, ha kérünk, még kevesebbet adnak, illetőleg semmit. Majd a konzervatíveket is lehordják, ha az adás vagy ígérés ideje és szüksége nincs jelen; ha pedig jelen van, akkor1 felkeresnek bennünket is."2 3 Deák felelete egy időre megnyugtatta Eötvöséket.2 4 Néhány hónap eltelte után azonban ismét felmerült bennük a politikai cselekvés vágya. Deák szállóigévé vált alapelvét — „mindent visszanyerhetünk, csak azt nem, miről Önmagunk lemondtunk" — elavultnak tartotta Eötvös. „Nézetem szerint nem azt, miről lemondtunk, hanem csak azt nem nyerhetjük vissza többé, minek visszanyerésére erőnk hiányzik, s ez az, miért én a politikát: mely abban áll, hogy magunkat tökéletes tehetetlenségre kárhoztassuk, csak azért, hogy theoriában bizonyos elveket feltartsunk, a csendes őrültség egy neménél alig tarthatom másnak."25 Álláspontjuk továbbra is élesen szemben állt egymással az örökös tartományokhoz fűződő kapcsolat kérdésében. Deák véleménye szerint, ha Ausztria és Magyarország közös szabadságban és jóléti intézkedésekben részesül, az végzetes veszélyt rejt magában. Egyenesen a magyar függetlenség elvesztésével fenyeget. „Maga az elnyomás biztosítja önállásunkat."2 6 Ezzel szemben Eötvös — bizonyos fokú rokonságot mutatva Széchenyi reformkori törekvéseivel — az ország gazdasági megerősödésétől és a német kérdés rendezésétől várt mindent. A magyarságnak készen kell állnia a megfelelő órában: „Minden mi anyagi kifejlődésünket elősegíti, mi alkotmányos szabadságunkat biztosítja s a magyar nemzetiségnek állását szilárdítja, egyszersmind függetlenségünket is biztosítja."27 Eötvös és Trefort elhatározta különálló politikai álláspontjuk érvényesítését. Erre legalkalmasabbnak egy hetilap megindítását tartották. 1864 tavaszán tette meg Trefort Bécsben az első lépéseket. Kísérlete azonban kudarcot vallott. Falknak írott levelében keserűen jegyzi meg: „Ez pedig akkor történik, mikor a Pesti Napló, mint Deák személyes politikájának orgánuma, semmihez sem szól, mikor Bécsben folyvást azt mondják, hát ha Deák maga hallgat, miért hallgatnak a párt más emberei? Micsoda értelme van annak: 23 Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Bpest. 1903. 68. 1. 24 Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József. Bpest. 1903. 236. 1. 25 Eötvös: Naplójegyzetek. 36—37. 1. 26 Uo. 59. 1. 27 Uo. 60. 1.