Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
EÖTVÖS JÓZSEF POLITIKAI HETILAPJA 1101 nyugtalanság megtestesülése. Deák jogász, Eötvös állambölcselő volt. Törvények, intézmények csak addig jelentettek valamit Eötvös számára, amíg új eszmék, új helyzetek nem tették elavulttá. Deák változékonynak és kiegyensúlyozatlannak tartotta Eötvöst. Kapcsolatuk sohasem vált igazán bensőségessé. Eötvös 1860 óta a német és olasz egység létrejöttétől várta a kiegyezés megszületését, Bécs politikájának megváltozását.1 5 Már idézett képviselőházi beszédében1 0 leszögezte (1861), hogy „ügyünk feltétele Olaszország egységének; egyik feltétele a német egységnek". A Német Birodalom megteremtésének bármelyik alternatívája elősegíti helyzetünk megoldását. Ha Ausztria áll az egységes német állam élére, akkor nem-német tartományai az önállóság útjára léphetnek. Poroszország győzelme, Ausztria kizárása viszont azt eredményezné Eötvös szerint, hogy „Magyarország a birodalom súlypontjává válik, s a vezető szerep bizonyosan a mi kezünkbe jő".17 Naplója tanúsága Szerint egészen a kiegyezés megkötéséig a legnagyobb érdeklődéssel figyelte a német egység-törekvéseket. A Schmerling-éra utolsó szakaszában, a cselekvés idejének közeledtét érezve, igyekezett Deák álláspontjához alkalmazkodni. 1864 augusztusában rövid vázlatot készített1 8 magának a Habsburgok és Magyarország, az örökös tartományok és Magyarország viszonyáról. Leszögezte, hogy a kialakult „históriai jog" megsértésével Ausztria még nem szüntette meg annak érvényességét. „Történetünk csak azon küzdelem története, melyre ezen, a törvény s a tettleges állapotok között létező ellentétből fejlődött."19 Az 1848. évi törvények is a magyar történelmi jogfejlődés folytatását jelentik, „azok csak egy több mint három százados küzdelemnek eredményei".2 0 Nem állíthatjuk, hogy az 1848. évi törvények tökéletesek és nem szorulnak egyes részleteikben módosításra. Lehet, hogy formájukban rögtönzöttek, azonban tartalmukban egy hosszú politikai harc kialakult eredményeit foglalják magukba. Minden politikai tevékenység alapját jelentik, „mert azon elvek, melyekhez minden magyar ragaszkodik, s a melyek a nemzet életével oly szoros kapcsolatban állanak, a 848-iki törvényben tisztán fejeztettek ki".21 Eötvös egyre nehezebben tudta elnyomni önálló véleményét. Már idézett vázlatában megállapította,2 2 hogy az 1848. évi törvényekhez való ragaszkodásunk mellett egyet el kell ismernünk: nem rendeztük akkor sem viszonyunkat az örökös tartományokkal. Bizonyos kapcsolatot azonban már akkor elismertünk, amikor külön minisztert neveztünk ki „a közös ügyek vezetésére" (Felség személye körüli miniszter), valamint a honvédelmi miniszter hatáskörének sajátos körülírása révén. A törvényhozásnak ez már akkor szándékában volt, azonban „a birodalom népei nem voltak képviselve senki által". Hiába szólította fel a magyar országgyűlés az osztrák törvényhozást, választ nem kapott. Ha ez nem is rajtunk múlott 1848-ban, most pótolni kell. „Szükséges, hogy . . . midőn a közös ügyek s Magyarország s a birodalom kölcsönös 15 Sőtér: Eötvös József. 263. 1. 16 Eötvös: Beszédek. 3. köt. 18. 1. 17 Uo. 12. 1. 18 Eötvös: Naplójegyzetek. 2 — 28. 1. 19 Uo. 13. 1. 20 Uo. 20. 1. 21 Uo. 21. 1. 22 Uo. 22-24. 1.
