Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
1100 AKTALL JÓZSEF Diploma kiadása után Megélénkülő politikai életben már Deák oldalán küzdött az 1848. évi törvények helyreállításán alapuló kiegyezésért. Deák felirati törvényjavaslata után mondott képviselőházi beszédében leszögezte (1861. május 17.): „Mind elveit, mind azon következtetéseket, melyeket azokból vont, egész kiterjedésükben elfogadom."0 Az udvart és a magyar közvéleményt egyaránt meg akarta győzni a kiegyezés kölcsönös előnyeiről. Az országgyűlés politikai döntése nem nyugodhat csak a belpolitikai viszonyok vizsgálatán. Magyarország helyzetét az európai viszonyok határozzák meg. Nem elégedhetünk meg a történelmi jog hangoztatásával, „mért századunkban oly ügy, mely mellett csak régi törvények holt betűje szól, de mely a népek érdekeivel s az európai közvéleménnyel ellentétben áll, diadalra nem számíthat".7 Eötvös politikai felfogása Solferino után módosult. „Az olasz haddal megváltozott egész "helyzetünk."8 Politikánkat mindig a fennálló viszonyokhoz, az adott lehetőségekhez kell idomítanunk. „Ha nem törekvéseim czélját, nem az irányt, melyet folytattam, hanem egyes lépéseimet tekintjük, csakugyan kevés ember van, ki a politika mezején eljárását többször s oly lényegesen megváltoztatá, mint én."9 Visszagondolva1 0 az említett petíciós mozgalomra, majd egy évtized múlva is igazoltnak vélte magatartását, mellyel az abszolutizmus „germanizáló irányai"-val szemben valamilyen „constitutionális élet"-et akart biztosítani az országnak. Hasonló érvekkel védelmezte liberális alapokon nyugvó összbirodalmi programját.1 1 A magyar nemzetet csak az alkotmányosság tarthatja fenn, és „azt egy tisztán Magyarországra szorítkozó mozgalom által előidézni nem lehetett".1 2 Sohasem tagadta álláspontja megváltoztatását, a kiegyezés előtt mondott választási beszédében újra leszögezte, hogy „fáradtam és fáradok azért, hogy nézetemet a tényekkel összehasonlítva rectificáljam" .1 3 Deák Ferenc és Eötvös mögött több évtizedes ismeretség,politikai együttműködés tapasztalata állt, amikor az országgyűlés (1861) feloszlatása után az önkényuralom második felvonása, a Schmerling-kormányzat kezdődött. A „Wir können warten" kölcsönös jelszava alatt folytatódott az elnyomatás és a passzív ellenállás politikája. Eötvöst lesújtotta a kiegyezési politika kudarca. A Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a társadalmi élet egyéb területein keresett magának működési lehetőséget. Deákhoz fűződő, még alig helyreállt politikai barátsága nehezen állta ki a várakozás próbáját. Politikai együttműködésük, a kiegyezés megkötésében játszott szerepük összeforrasztotta nevüket a közvélemény tudatában. Tagadhatatlan fő törekvésüknek, céljuknak az azonossága, de lényegesen eltért álláspontjuk az ajánlott módszerekben, a kiegyezési politika taktikai elveiben. Végül pedig, de nem utolsósorban, nehéz lenne ellentétesebb két egyéniséget, elütőbb modorú két férfiút találni.1 4 Deák a nyugalom és a megfontoltság, Eötvös a vajúdás és 6 Eötvös József: Beszédek. 3. köt J Bpest. 1906. 2. 1. 7 Uo. 3. 1. 8 Eötvös József: Naplójegyzetek — Gondolatok. 1864 — 1868. Bev. és jegyz. ellátta Lukinich Imre. Bpest. 1941. 180. 1. 9 Eötvös: Naplójegyzetek. 178. 1. 10 Uo. 179. 1. 11 Die Garantien der Macht und Einheit Oesterreichs c. röpirata (Leipzig, 1859). 12 Eötvös: Naplójegyzetek. 179. 1. 13 Eötvös: Beszédek. 3. köt. 111. 1. 14 Voinonich Géza: В. Eötvös József. Bpest. 1903. — Eötvös Összes Munkái 20. köt. 278—279. 1.
