Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
94 JEMNITZ JÁNOS felszólalását, amelyek rövidesen mind morálisan, mind reálpolitikai szempontból bőségesen igazolódtak, s lényegesen erősebbé tették az érintett szocialista pártokat. Ezen az alapon a Népszava kikiáltja: . . .,,és azt is tudjuk, hogy el fog jönni az az idő, amikor éppen az, hogy a szociáldemokrácia kirekesztette magát a háborút akarók seregéből, mellénk fogja álltani a magyar nemzet roppant tömegeit."101 Európa nagyvárosaiban ekkor már napok óta soviniszta és szocialista internacionalista tüntetők folytattak hanggal és olykor ököllel párviadalt. A sovinizmus mételye mindjobban terjedt a tömegek körében is. A Népszava szerkeztősége előtt háborút követelő tüntetők jelentek meg, akik egyúttal a Népszavát éltetik. A megjelentek jóindulatát, de teljes félrevezetettségét bizonyítja, hogy mikor a szerkesztőség egyik ablakából kihajol valaki, s lekiabálja „A Népszavától egyetlen kívánság hangozhatik csak el, és ez az, hogy éljen a világbéke !", akkor a tüntetők elcsendesednek, s elvonulnak.102 Július 26. és 27-e között a Népszava hangjában radikális változás következett. Az első fordulat 25 —26. között abból állt, hogy az ellenállás várható felfüggesztését harangozták be, de elvi véleményüket megtartották. Másnap az elvi magatartás csorbul meg, s a vezércikkekből új, idegen, disszonáns hangok törnek elő. Bár a Népszava továbbra is pacifista, de ez a pacifizmus most már nem Bécset, hanem Szerbiát marasztalja el. Vagyis az internacionalista pacifizmus helyébe a nacionalista került. Ennek legékesebben szóló sorai így hangzanak: „Ha csak arról volna szó, hogy a Monarchiá-nak Szerbiával van elintézni való ügye, akkor a dolog elég egyszerű volna: vagy Szerbia okos engedékenysége, vagv a Monarchia óriási túlsúlya vetne gyorsan véget a viszálynak. . ,"103 A magyar szociáldemokrata lap már nem magát a szerb hadjáratot támadja, hanem attól tart, hogy világháborúra, tömegméretű mészárlásra kerül sor. Ezt húzza alá a másnapi vezércikk, amelyben még markánsabban tűnik elő, hogy a bécsi háborús szellem eluralkodásának tudomásul vételével, annak elháríthatatlanságával együtt az osztrák és magyar szocialisták mindjobban a szerbeket támadják, amiért azok nem hátráltak meg Bécs előtt, így kerülhettek a Népszava lapjára a következő sorok: „A szerbek tehát nem érik be azzal, hogy maguk idézték fel a végzetet, még siettetik is?" És a Népszava nem tud mást ajánlani nekik: „Jobb eleven kutyának, mint döglött oroszlánnak lenni."10 4 Ezekben a napokban a diplomáciai kapcsolatok már megszakadtak, a hadüzenet még nem történt meg a két napos halasztás még nem telt le, s a diplomáciai tárgyalások még lázas ütemben folytatódtak. A Népszava ekkor már teljesen abban a reményben kapaszkodott meg, „hátha belátja Szerbia az ő ellenállásának reménytelenségét és még az utolsó pillanatban aláveti magát az előre szabott feltételeknek".105 — S Szerbiára hárítja a háború teljes ódiumát, amiért az mozgósítani merészelt a Monarchia háborús fenyegetéseire. Hajszálra hasonló álláspontot foglalt el az Arbeiter Zeitung. A július 27 —28-iki számban ugyanezeket az érveket találjuk, ami sejteti, hogy a két 101 Népszava, 1914. júl. 26. 102 Uo. „Tüntetések." 103 Népszava, 1914. júl. 27. 104 Népszava, 1914. júl. 28. Ю5 Uo.
