Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 95 párt teljes összhangban tevékenykedett. Ugyancsak a július 28-iki számban kerül először elő igen markáns formában az „orosz veszély" meghirdetése is: „határozott hírek vannak arról, hogy Oroszország be akart avatkozni a konfliktusba, de Németország határozott fellépése eddig ettől visszatartotta. Németország készen van arra, hogy Oroszország beavatkozása esetén Monarchiánk (! — a Népszavában valószínűleg először írták le e szót ilyen kicsengéssel — J.J.) mellé álljon és ez talán gondolkodóba fogja ejteni a cár atyuskát és a körülötte hemzsegő háború csinálókat. Ha pedig Oroszország veszteg marad, akkor nem lesz háború."10 6 A négynapos állandó jobbratolódás, az elvek felfüggesztésének eredményeként a Népszava július 28-iki száma már teljesen behódolt a háborús kormány fő érvelésének. Eltűnik már a morális, elvi elhatárolódás, szó sem esik a saját kormány hibáiról, s pusztán az orosz, szerb kormány válik a katasztrófa bűnbakjává. (Ebben természetesen jelentős szerepet játszott a cenzúra is, de ezt az akadályt később nemegyszer eredményesen megkerülték. A kezdeti időben ugyan ez nehezebben sikerülhetett volna.) A háború eshetőségével legkövetkezetesebben először a Monarchia vezető szocialista pártja, az osztrák szociáldemokrácia számolt. A pártvezetőség kiáltványa, amelyet az Arbeiter Zeitung július 28-iki száma közölt, már mint aligha elkerülhető eseménnyel számolt a háborúval. S noha a múltra visszavetítve az osztrák szociáldemokraták még fennntartották, hogy igazuk volt béketörekvéseikben, a jelen helyzettel szemben a leghalványabb bíráló hangot sem ütötték meg. Sőt a bevonuló katonákat köszöntik, akiknek csak mielőbbi visszatérést kívánnak. Remélik, hogy a háborúból új, demokratikusabb Ausztria fog megszületni. A felhívás befejező kétharmad részében az osztrák pártvezetőség arra hívja fel az otthonmaradó munkásokat, hogy még nagyobb fegyelemmel, áldozatkészséggel óvják meg a pártot, szervezeteit és sajtóját a széteséstől, hogy a háború utáni Ausztria megformálásában érvényesíthessék akaratukat.107 Aznap valóban elment az osztrák hadüzenet Belgrádba. A bizonytalanság Európa ezen sarkában végetért. Legfeljebb még abban reménykedtek egyesek, hogy a tényleges hadműveletek nem indulnak meg. A háború első napján, az osztrák pártvezetőség felhívása után egy nappal megjelent a magyar pártvezetőség kiáltványa is. Mind szerkezetileg, mind tartalmában az osztrák másolatának tűnik. Néhány pontban azonban eltérések mutatkoznak. S egyik lényeges passzusban ez a Népszava rovására jelentkezik. A behívottakhoz szólva a magyar pártvezetőség beillesztett egy olyan gondolatot is, amely túlment az osztrák változaton: „. . . aki bevonul a kaszárnyába, annak tudnia kell, hogy ilyen rendkívüli körülmények között mit szabad és mit nem szabad cselekednie; annak férfiasan kell viselnie a rendkívüli helyzet minden velejáróját."108 Ugyancsak egy árnyalatnyival erőteljesebben hangsúlyozták, hogy egyelőre minden tiltakozást, a „legigazságosabb kritikát" is fel kell függeszteni. Végezetül a Népszava, ugyanúgy, mint az Arbeiter Zeitung, meghirdette, hogy a jövő őket fogja igazolni. Pusztán ezekből a sorokból sejthette meg a szervezett munkásság, hogy pártvezetőségeik nem írják alá a hadviselő kormány nyilatkozatainak minden sorát. Hogy ezt a belső ellentmondást, 106 Uo. , 107 Arbeiter Zeitung, 1914. júl. 28. 108 Népszava, 1914. júl. 29.
