Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 993

FOLYÓIRATSZEMLE 997 köztársaságokban kevés a tudományos fokozattal rendelkező előadók száma. A kutatóknak elsősorban korunk aktuális problémáit kell feldolgozniok. A burzsoá történetírás elleni harc ugyanakkor minden kutató feladata. A kutatások kijelölésében fokozott koordinációra van szükség. — V. JA. ZEVIN: A nagy lenini örökség (13 — 28. 1.) Lenin összes művei 45. kötetének megjelenése alkalmából áttekinti ezt a kiadványt, amely mintegy ezer, az eddigi kiadásokban fel nem vett munkát tartalmaz, köztük 140 eddig nem publikált írást (a 4. kiadásban 81 publikálatlan munka jelent meg). Ismerteti a fontosabb publikálatlan írásokat, s a kiadás tudományos nehézségeiről s ezek leküzdéséről ad számot (a munkák datálásának nehézségei, a kézirati rövidítések helyes feloldása, a jegyzetapparátus). — M. L. ITKIN — V. I. SZELICKIJ — I. S. CSERNOMAZ: Az 1917—18-as munkásellenőrzés mai szovjet történetírása (29 — 44. 1.) részletes áttekintést adnak az államosítás előtt bevezetett munkásellenőrzésre vonatkozó szovjet történeti irodalomról: sok munka inkább csak tényanyagot közöl, de visszariad az elméleti általánosítástól. Holott a kérdésnek roppant nagy gyakorlati jelentősége is van, mert a szovjet tapasztalatot ma nemzetközi méretekben kell hasznosítani az újonnan felszabaduló országokban. — R. JU. PLAKSZIN: Az egyházi ellenforradalom Október napjaiban (45 — 52. 1.) megállapítja, hogy az egyháznak erős hadállásai voltak, mintegy 200 000 papja, 50 000 temploma. Míg a polgári és kispolgári pártok lapjai megszűntek, az egyházi lapok továbbra is megjelentek, tehát az ellenforradalom fontos orgánumaivá váltak. Ugyanilyen szerepet töltöttek be az egyházi szervezetek, egyesületek is. A patriarchátus létrehozása közvetlenül a forradalom győzelme után szintén ellenforradalmi lépés volt, Tyihon, a megválasztott patriarcha, nyíltan harcolt a szovjet hatalom egyes intézkedései ellen (pl. 1918. május i -ének megünnepelése ellen, mert az a húsvét előtti nagyhétre esett). Ellenezte a breszti békét, mert az megalázó Oroszországra nézve. — V. A. SZIDOROV: A volt kulákok munkára átnevelésére irányuló intézkedések (53 — 64. 1.) azt vizsgálja, elsősorban északi területi és szibériai anyag alapján, hogy a lakóhelyükből elköltöztetett egykori kulákokat hogyan nevelte át a kormányzat. 1930 után nagyobb részük bányákba került, ott kapott munkát. Az északi területen a fakitermelésbe és feldolgozásba irányították őket. De jelentős részük továbbra is mezőgazdasági munkát végzett. Ezeknek a kormányzat jelentős segítséget adott (mezőgazdasági gépeket, vetőmagot, állatot, földet, hitelt). Gondoskodtak egészségügyi és kulturális ellátásukról is, felvilágosító munkát fejtettek ki körükben. Ennek meg is volt az eredménye, a volt kulákok által betelepített területen megnőtt a mezőgazdasági termelés. 1934-től a rendesen dolgozó egykori kulákok fokozatosan visszakapták állampolgári jogaikat, 1937-ben szövetkezeteiket kolhozokká alakították át. — I. JA. ZLATKIN — Sz. K. ROSCSIN: A Mongol Népköztársaság nem-kapitalista fejlődésének történelmi tapasztalata (65 — 79. 1.) az állam fennállásának 40. évfordulójára áttekintést ad a fejlődésről, s a kapitalista fejlődési szakasz elkerülésében két tényezőt lát döntőnek: a Mongol Népi Forradalmi Párt vezető szerepét és a Szovjetunió segítségét. A párt XIV. kongresszusa már a szocialista építés befejezését tűzte ki soron következő feladatként. Ezt a történelmi tapasztalatot számos ma felszabaduló ország is felhasználhatja. — A. F. MILLER — M. A. POLTAVSZKIJ: A szovjet „Világtörténet" a burzsoá történetírás megítélésében (80 — 98. 1.) a minálunk fokozatosan magyar nyelven is megjelenő nagy kollektív munka nyugati visszhangjával foglalkoznak, s a burzsoá táboron belül két alapvető álláspontot különböztetnek meg, az egyik lojális tudományos vitát folytat a Világtörténet egyesmegállapításaival (ennek példájaként az amerikai Gurtissre hivatkoznak hosszasan), a másik, nagyobb számú, hidegháborús jellegű bírálatokat közöl (példaként itt Stadtmüllert idézik), olyan megállapításokat tulajdonít a történelmi materialista álláspontnak, amelyek ettől idegenek, s ezeket azután „megcáfolja". De még az első, objektív csoport képviselői is negatívan ítélik meg az 1871 utáni korszakkal foglalkozó köteteket. A második csoport teljesen elveti a Világtörténet koncepcióját, de nem tud semmi konstruktív elképzelést a helyébe állítani. — N. A. JEROFEJEV: Az angol ipari forradalom a burzsoá történetírás megvilágításában (99 —110. 1.) rámutat arra, hogy manapság ismét használják a forradalom kifejezést, amelyet nemrégiben még gondosan elkerültek, mert kénytelenek a mai fejlődés láttán elismerni a minőségi változások létét. Csakhogy az igazi forradalomban csak a technikai változásokkal foglalkoznak, a kérdés társadalmi oldalával nem törődnek. Az a sajátos tendencia is megmutatkozik, hogy inkább a részletkérdések, az általánostól eltérő egyéni sajátosságok iránt érdeklődnek. S felélénkül ezzel kapcsolatban a kapitalizmus nyílt apológiáját jelentő businesshistory is. Nagy vita folyik a demográfiai tényező körül: a halandósági ráta csökké-21*