Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 993

FOLYÓIRATSZEMLE 995 eával szalonképessé tegyék a német szociáldemokrata pártot. — Az I. Internacionálé új dokumentuma (105 — 118.1.) címen közlik a németországi szociáldemokrata munkáspárt braunschweigi bizottságának 1870. június 1-én a Főtanácshoz intézett jelentését, amely igazolja a német párt ós az Internacionálé szoros kapcsolatát. — A folyóirat beszámol az 1964. május 4 — 6-án Moszkvában lezajlott tudományos vitaülésről (121 — 140. 1.). Az ülés A. A. Ziram könyvét tárgyalta meg, amely — némi eltéréssel vagy a hangsúly eltolásával — a francia szlavista, A. Mázon nézeteit ismétli, s azt igyekszik bizonyítani, hogy az Igor-ének nem a' XII. század végi orosz költészet alkotása, hanem a XVIII. század végén készült, Joil Bikovszkij jaroszlavli arehimandrita alkotása, s II. Katalin Fekete-tengeri hódításait kívánja igazolni. Az ülésszak legtöbb résztvevője alapjában helytelenítette Zimin koncepcióját, s bár különböző szövegkritikai részletekben (a Zadonscsina с. XIV. századi * elbeszélő költeményhez való viszony stb.) el is fogadták Zimin egyes megállapításait, a költemény XV1I1. századi eredetére vonatkozó megállapítását elutasították, s a XII. századi eredet mellett foglaltak állást. Az elnöklő Zsukov zárószavai szerint Zimin egész koncepciója nem érdemelte meg a több napos ülésszakon rá fordított figyelmet. 1964. 10. sz. — G. F. DACHSCHLEIGER: A történettudomány fejlődésének fő szakaszai Szovjet-Kazahsztánban (3 — 35. 1.) a Kazah SzSzK történettudományának fejlődésében három korszakot különböztet meg: az első a szocialista forradalom győzelmétől az 1930-as évek derekáig tart, a másik onnan a XX. kongresszusig, a harmadik pedig a XX. kongresszus után kezdődik. Megállapítja, hogy az első korszakban még a burzsoá nacionalizmus gátolta a történettudomány teljes kibontakozását, többek közt az „egységes török nemzet" illúziójának a formájában is, a következő korszakban pedig a személyi kultusz ismert következményei. A szerző természetesen a harmadik korszakkal foglalkozik a legrészletesebben és kimerítő beszámolót ad kronológiai ós tárgyi sorrendben a kazahsztáni történetírás eredményeiről. — V. L. ISZRAELJAN: A békés egymás mellett élés lenini politikája és a Szovjetunió s a tőkés országok közti diplomáciai kapcsolatok normalizálása (36 — 50. 1.) összefoglaló áttekintést ad, három csomópontot állapít meg: 1920 —1922, amikor a szovjet állam közvetlen szomszédaival vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, 1924—1925 a legtöbb egyéb európai országgal, köztük Angliával és Franciaországgal, 1933—1935 az Egyesült-Államokkal stb. A normalizálásnak a szerző több okát sorolja fel: a tőkés államok vezetői kénytelenek voltak belátni, hogy hiába reménykednek a kapitalizmus restaurálásában. Saját gazdasági nehézségeik is a kapcsolatok felvételére kényszerítették őket. A Szovjetunió növekvő nemzetközi súlya s a tőkés országok munkásságának a nyomása is ilyen irányban hatott. Felismerték, hogy az el nem ismerés politikája nem vezetett eredményre. Iszraeljan emlékeztet Lenin korabeli figyelmeztetésére, hogy a szovjet külpolitikának differenciálnia kell a burzsoá táboron belül, s meg kell találnia azokat a csoportokat, amelyekkel együtt tud míiködni. A diplomáciai kapcsolatok felvétele nagyobb lehetőségeket biztosított a népek közti barátság kialakulásához, elősogítette a tudományos kapcsolatok fejlődését, a vitás kérdések békés rendezését, s végső fokon ez tette lehetővé a második világháború idején a szövetségi viszony létrejöttét. — A. JA. GTTREVICS: A társadalomtörténet tamdmányozásának néhány aspektusa. A társadalmi-történeti pszichológia (51 — 68. 1.) voltaképpen a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének középkori osztályán 1964 áprilisában tartott előadását tette közzé kibővített formában. A szociálpszichológiai kutatás alkalmazását a történettudományban rendkívül gyümölcsözőnek tartja, jónéhány jelenség (forradalmi lelkesedés, háborús erőfeszítés) nélküle teljesen érthetetlen. A szociálpszichológiával eddig a marxista történetírás nemigen foglalkozott, azonosította az ideológiával, holott a kettő nem azonos, hanem a társadalmi tudat két szintje vagy rétege. A szociális pszichológia azokat a szokásokat, hagyományokat, lelki alkatot jelenti, amelyek lassan változó tényezői a társadalmi tudatnak. Bonyolult kölcsönhatásban áll az ideológiával (hiszen bizonyos szokások akkor is fennmaradnak, amikor az ideológia már egészen megváltozott). A társadalomtörténetnek ezeket amozzanatokat is vizsgálnia kell, nemcsak a termelés fejlődésót, természetesen más elvi és módszertani alapokon, mint a burzsoá szociálpszichológia. A szociálpszichológia adja meg a kulcsát annak, hogy a különböző történelmi tényzőkből hogyan lesz emberi cselekvés. Á szociálpszichológia vizsgálatát össze kell kapcsolni a társadalmi struktúra vizsgálatával. A középkorban a makrostruktúra (az osztályok) alatt létezett mikrostruktúra is, szerves összetételű csoportok, s ezeken belül mintegy molekulákat és atomokat kell megkülönböztetni. A legkisebb egység persze a család, de ezen felül a falusi földközösség vagy a város jelentett ilyen szerves csopor-2 1 Századok 1965/1-5.