Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'968 MOLNÁR ERIK jutott burzsoáziával szemben a kispolgári demokratákat támogatták, nem ment túl a szocialista-cZemo^rato követeléseken. De a demokratikus forradalom következményeit teljes mértékben levonta. A program az agrárkérdés területén követeli az összes feudális szolgáltatás megváltás nélküli eltörlését, valamint a feudális és egyéb úri birtokok (ideszámítva a bányákat is) állami tulajdonba vételét és nagyüzemi hasznosítását. A parasztok a jövőben jelzálogtartozásuk kamatait és hasonlóképpen a parasztbérlők a haszonbért az államnak fizessék (amin a hitelező vagy földtulajdonos veszít, de a paraszt nem nyer). Vannak a programban szocialisztikus rendszabályok is, amelyek a nagytőkével szemben a kispolgárok érdekét is szolgálják. Ilyenek az öröklési jog korlátozása, erősen progresszív adó bevezetése, továbbá a szállítási eszközök és a bankrendszer államosítása. A bankrendszer államosításának az volt a célja, hogy megtörje a pénzarisztokrácia hatalmát és olcsó hitelt biztosítson a kispolgároknak. Közvetlenül a munkások érdekében a program — a februári forradalom hatása alatt — a létfenntartás állami garantálását (a munkára való jog elismerését) és a munkanélkülieket foglalkoztató nemzeti műhelyek felállítását követelte. Lényeges része a programnak az egy és oszthatatlan német köztársaság — a république une et indivisible — felállítása. A program megvalósítását a nép felfegyverzése és az általános választójog alapján összeült népparlament volt hivatva biztosítani. Az előbbi rendszabályok megvalósítása esetében, amelyek a szövetséges proletariátus, kispolgárság és parasztság érdekeit szolgálják, a dolgozó osztályok a program kijelentése szerint megszerzik az őket megillető hatalmat. Az egy és oszthatatlan német köztársaság pedig (amely magában foglalja Német-Ausztriát is), vagyis „Németország egyesítése egyetlen nemzetben", létrehozza azt a keretet, amelyben az egyesült német proletariátus megvívhatja osztályharcát a burzsoáziával. Marx ezt a demokratikus programot nem tekintette azonnal megvalósíthatónak. Néhány hónappal később, az egy és oszthatatlan köztársaságról beszélve, a frankfurti radikális demokratákkal szemben kifejtette, hogy a harc kiinduló pontját nem szabad összetéveszteni a forradalmi mozgalom végső céljával. A német egységet és alkotmányt nem lehet egyszerűen kimondani. Azok a forradalmi mozgalom eredményei lesznek, amelyet a belső összeütközések és az Oroszországgal kitörő háború fognak előrelendíteni. Ezért, írja a NRHZ, a frankfurti nemzetgyűlésnek egyelőre a legközelebbi, gyakorlatilag megvalósítható lépésekre kell szorítkoznia.3 5 Március végén, április elején a Kommunisták Szövetsége, a kormányon levő francia szocialista-demokraták segítségével, néhány száz német munkást és kézművest irányított Párizsból Németországba. Köztük voltak a Szövetség Franciaországban, illetve külföldön élő tagjai is. Április 11-én Marx és Engels szintén megérkezett Kölnbe, az iparilag fejlett Rajnavidék központjába, ahová egyidejűleg áthelyezték a központi vezetőséget. így kezdődött el a kommunisták gyakorlati tevékenysége a német forradalomban, amelynek végén Marx ott látta a proletárforradalmat, Könnyen fel lehet tenni a kérdést: hogyan gondolta Marx, aki néhánvszáz mesterlegény élén vonult be a feudalizmus alól még fel sem szabadult forradalmi Németországba, hogy a fejletlen német proletariátus, a forradalom vizeire szállva, végül is be fog hajózni a proletárdiktatúrába? Marx • 3 5 Neue Rheinische Zeitung. A radikális demokrata párt és a frankfurti baloldal programja. 1848. jún. 6. Uo. 6. köt, 125. 1.
