Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 969> természetesen tisztában volt Németország elmaradottságával és a német kommunista párt közvetlen rendelkezésére álló eszközök rendkívüli korlátoltságával. Engels még 1847-ben megírta, liogy Németországban a demokratikus forradalom sem győzhet a fejlettebb Anglia és Franciaország segítsége nélkül.36 Ezért Marx az egész német forradalom alatt a forradalmat demokratikus irányba továbbfejlesztő lökést kívülről, Franciaországtól várta, attól az országtól, amely, ha gazdaságilag nem is volt sokkal fejlettebb Németországnál, de forradalmi hagyományokkal és öntudatosodó munkásosztállyal rendelkezett. Kézenfekvő volt, hogy amiként a franciák februári forradalma kirobbantotta a németek antifeudális forradalmát, úgy a francia forradalom továbbfejlődése is döntő hatással lehet a német forradalom menetére. Ez azonban csak az egyik külső erő volt. A másik külső tényező, amelyre Marx számított, az Oroszországgal és Angliával kitörő háború volt, amely, éppúgy, mint a nagy francia forradalom külháborúi, a háború által szükségessé tett radikális rendszabályokkal balra sodorhatja a forradalmat, A többit a belső forradalmi fejlődésnek kellett elvégeznie, amely mindjobban kiélezi az alapvető osztályelientéteket. A példát erre is a nagy francia forradalom nyújtotta. A francia forradalom megmutatta, hogy forradalmi helyzetben a tömegtapasztalatok rendkívül gyorsan halmozódnak, s hogy a tömegek tapasztalataik hatása alatt gyors egymásutánban ábrándulnak ki azokból a politikai rendszerekből, amelyekbe kezdetben minden reménységüket vetették. A burzsoázia politikai uralma, gondolta Marx, éppúgy le fogja leplezni a burzsoá rend kizsákmányoló lényegét, mint ahogyan a kispolgári demokrácia malma be fogja bizonyítani a tömegeknek, hogy a politikai rend megváltoztatása nem elégséges, hanem a gazdasági rendszer gyökeres megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a dolgozók megszabaduljanak a kizsákmányolástól. A gyors forradalmi folyamat osztályöntudatos munkásokká fogja átalakítani a „szabólegényeket" és képessé fogja tenni őket arra, hogy a forradalmi Franciaország és különösen az Angliában bekövetkező munkásforradalom segítségével a szocialista átalakulás útjára vezessék a kispolgári és paraszttömegeket. Marxnak annyira nem voltak illúziói a németországi viszonyok, különösen a kommunista politika közvetlen lehetőségei tekintetében, hogy Németországba érkezése után rövid idővel, amikor tájékozódott a helyzetről, magát a Kommunisták Szövetségét is engedte széjjelhullani, — anélkül, hogy a Szövetség a maga feloszlását formálisan is kimondotta volna. Lenin ezt (pontosabban azt, hogy Marx csak egy év múlva, 1849 áprilisában foglalt állást egy külön munkáspárt mellett) ,,mai szemszögünkből nézve hallatlan és hihetetlen tény"nek nevezi3 7 , és az akkori Németország nagyfokú gazdasági és politikai elmaradottságával magyarázza. Engels, későbbi munkáiban, a Szövetség széjjelhullását szervezési nehézségekre, valamint Németország politikai szétforgácsoltságára vezette vissza és megállapította, hogy az akkori körülmények között a kommunista munkáspárt a tömegmozgalom útjától félreeső kis szekta lett volna.3 8 36 A kommunisták és Karl Heinzen. MEGA I. rész. 6. köt. 284. 1. 37 Lenin: A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban. Lásd Lenin Vál. Müvei. Szikra. 1954. 1. köt. 665. 1. 38 Lásd Engels: A „Kommunisták Szövetsége" történetéhez. Marx ós Engels művei, 16/1 kötet. 220 — 221.1. és Engels: Marx és a Neue Rheinische Zeitung. 6. köt. 5.1. az első orosz nyelvű kiadásban.
