Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

'966 MOLNÁR ERIK elfoglalása útján fegyverhez jutottak. Egyelőre a felkelés katonai vezetését akarta kezébe venni és a solingeni munkásokkal barrikádok építéséhez fogott. Azonban a katonai sikert csak forradalmi rendszabályok alkalmazásával lehetett biztosítani. Ezért Engels felszólította a közbiztonsági bizottságot, hogy rendelje el a burzsoá polgárőrség lefegyverzését és a munkások felfegyverzését és vessen ki adót a kapitalistákra. A bizottság a követelések teljesítését megtagadta és május 15-én Engelst kiutasította a városból, mert a burzsoázia — minden alap nélkül — attól tartott, hogy Engels, a burzsoá alkotmány megvédése helyett, nyomban kikiáltja a vörös, vagyis a szocialista-demokrata köztársaságot. A felkelt munkások felzúdultak, de Engels nem akart viszályt szítani a demokratikus mozgalomban, és inkább eltávozott. Távozása után a közbiztonsági bizottság, amely visszariadt a harc kockázatától, ellenállás nélkül átadta a várost a porosz csapatoknak. Badenban a felkelés — a harmadik a forradalom alatt — május 13-án tört ki, s ezúttal átmenetileg győzelmet aratott. Baden parasztország volt, a városokban kispolgárok éltek, a kapitalista nagyipar majdnem teljesen hiányzott. 1848 márciusában itt öltött legnagyobb méretet az — akkor levert — paraszt mozgalom. A szeptemberi felkelés elnyomása után a kispolgári demokratáknak sikerült népegyletek hálózatával átszőni az egész országot, anielvek, az élükön álló országos végrehajtó bizottsággal együtt, önálló hatalmi rendszert építettek ki a liberális burzsoázia és a parlament által támogatott nagyhercegi kormányhatalommal szemben. Május 13-ára a végrehajtó bizottság tömeggyűlést hívott össze, amely, a birodalmi alkotmány védelmére, a nép azonnali mozgósítását és felfegyverzését követelte. Követelte továbbá a badeni minisztérium elbocsátását és szuverén alkotmányozó gyűlés összehívását, a feudális terhek és megváltásuk megszüntetését, és végül — a nagytőke ellen irányuló szoeialisztikus rendszabályként — nemzeti bank felállítását, amelynek feladata az lett volna, hogy hitellel lássa el a kisembereket. Ezúttal a mozgalomhoz a katonaság is csatlakozott, mire a nagyherceg elmenekült és a végrehajtó bizottság, kiegészítve magát a katonák képviselőivel, átvette a hatalmat. A végrehajtó bizottság, majd a demokratikus ideiglenes kormány élére, amelyet az általános választójog alapján összeült parlament választott meg, Brentano mannheimi ügyvéd, a demokraták vezére került. Brentano azonban kezdettől fogva fékezte a köztársasági tömegek forradalmi lendületét és vonakodott a jákobinus ízű rendszabályoktól. Ennek következtében politikája csak fokozta a kispolgári mozgalomban amúgyis benne rejlő gyengeségeket. A hivatalnoki kart nem cserélték ki, a feudális terheket és megváltásukat nem törölték el. A provinciális szellemű kormány nem tett komolyabb lépéseket. hogy a forradalmat Baden határain túlvigye, sőt a szomszédos bajor Pfalzban hatalomra jutott demokrata forradalmi kormánynak sem nyújtott segítséget. Felállította ugyan a fegyveres népőrséget, de a burzsoá polgárőrséget nem fegyverezte le. A mozgalomban az ismert kispolgári demokraták egész sora vett részt, így Mieroslavski, a poznani lengyel felkelők katonai vezetője, aki a badeni forradalmi hadsereg főparancsnoka lett, Struve, a szeptemberi badeni felkelés vezére és Heinzen, akivel Marx és Engels 1847-ben vitatkozott. Találkozunk munkásokkal és más forradalmárokkal is", akik ekkor még kispolgári demokraták voltak, de később kommunisták lettek. Ilyen volt Johann Philip]) Becker, a badeni népőrség parancsnoka, aki a 30-as évek minden forradalmi