Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 967> demokratikus mozgalmában részt vett és utóbb az I. Internacionáló tagja volt, vagy Liebknecht, a német szociáldemokrácia későbbi vezére. De a Kommunisták Szövetségének tagjai is kivették részüket a harcokból. Moll, a Szövetség egyik vezetője, a badeni harctéren esett el. Willich volt porosz főhadnagy. a Szövetség tagja és kölni csoportjának volt elnöke, egy szabadcsapatot vezetett, mellette szárnysegéd maga Engels volt. Anneke és Beust volt porosz tisztek, a Szövetség tagjai, a badeni forradalmi hadsereg élén álló katonai bizottság tagjai lettek. A Szövetség egy másik tagja, D'Ester, a porosz nemzetgyűlés volt képviselője a pfalzi kormányt igyekezett erélyesebb cselekvésre buzdítani. A pfalzi-badeni forradalom leverésében nemcsak a porosz hadsereg vett részt, Vilmos porosz herceg (a későbbi I. Vilmos császár) vezetése alatt. Ezúttal, amikor tömegmozgalom elnyomásáról volt szó, megmozdult a frankfurti nemzetgyűlés is, amely akkor még a liberálisok befolyása alatt állott. A nemzetgyűlés megállapította, hogy a pfalz-badeniek megsértették a birodalmi alkotmányt, és felhívta János főherceget, a kormányzót, hogy küldjön birodalmi csapatokat a törvénysértés megtorlására. A kormányzónak ugyan nem volt hadereje, de a forradalom leverésére a német államok — Hessen, Nassau, Mecklenburg — kormányai szívesen rendelkezésre bocsátottak csapatokat, (Később, június 16-án, a stuttgarti csonka nemzetgyűlés „a birodalom védelme alá" helyezte Badent és Pfalzot.) A hadműveletek, közvetlenül Pfalz ellen, június 12-én kezdődtek meg; június 20-án a porosz és „birodalmi" csapatok bevonultak Baden be. A városi polgárőrségek csatlakoztak hozzájuk; ahogy a vereség közeledett, a kispolgárság is, amely addig a zsarnokság ellen szónokolt és a Marseillaise t énekelte, fokozatosan visszavonult a mozgalomtól. Július közepén leverték a forradalmi csapatok utolsó maradványait is. A harcot véres megtorlás követte, amelynek során 27 badeni vezetőt kivégeztek. Közöttük volt Trützschler, a frankfurti nemzetgyűlés szélsőbaloldali képviselője is, aki kapcsolatban állott Marx „Neue Rheinische Zeitung"-jával.33 A pfalz-badeni mozgalom leverésével végetért a német burzsoá forradalom. A feudális ellenforradalom győzelmet aratott, a német nemzeti-állami egység meghiúsult. 1851-ben, két évi porosz—osztrák viszálykodás után, helyreállott a Nemet Szövetség, forradalom előtti alakjában. A Kommunisták Szövetségének vezetősége 1848 márciusában, a februári forradalom után, Párizsba helyezte át székhelyét. Itt tartózkodott akkor Marx és Engels is. Párizsban készült el április elején a „Kommunista Párt követelései Németországban" c. dokumentum, amelyet Marx, Engels, Schapper. Wilhelm Wolff és H. Bauer írt alá.34 Ez a dokumentum, a német forradalom adott fejlődési szakaszának megfelelően, amelyben a kommunisták a hatalomra 33 A német forradalom eseményeihez lásd különösen: Marx—Engels: Forradalom •és ellenforradalom Németországban. Dietz-Verlag. 1890. (Ezt a cikkgyűjteményt Engels írta, Marx jóváhagyta, és Marx neve alatt jelent meg a „New York Tribune" című lap 1851—52. évfolyamában.) — Engels: A német kampány a birodalmi alkotmányért. Marx— Engels művei, 7. köt. 405. kk. 1. az orosz nyelvű első kiadásban. (Megjelent 1850-ben a Revue der Neuen Rheinischen Zeitungban); továbbá Marx és Engels alább idézett és egyéb cikkeit a Neue Rheinische Zeitung 1848—49. évfolyamában. A Neue Rheinische Zeitungban megjelent és Marxnak vagy Engelsnek tulajdonítható cikkek nagyobb részét Engels írta, de ezeket Marx. mint a lap főszerkesztője, természetesen jóváhagyta. Az esetek egy részében nem lehet megállapítani, hogy a kérdéses cikk Marxtól vagy Engelstől származik-e.) 34 Lásd: A Kommunista Párt követelései Németországban. Marx és Engels művei, id. kiad. 5. köt. 585 — 580. 1.
