Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
« A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 959 hogy elejét vegye a nagyvárosi tömegekkel való kapcsolatának. A nemzetgyűlés újból tiltakozott — és följelentette a kormányt hazaárulás miatt az ügyészségen. November 10-én Wrangel tábornok csapatai bevonultak Berlinbe, 12-én a kormány ostromállapotot hirdetett, A baloldali lapokat betiltották, a demokrata klubokat feloszlatták, a polgárőrséget lefegyverezték. November 15-én a nemzetgyűlés, amelyen túlsúlyra jutott a baloldal, kihirdette a „passzív és törvényes" ellenállást és Schultze-Delitzsch indítványára felhívást intézett a lakossághoz, hogy szüntesse be az adófizetést. Ezután még egy-két ülést tartottak Brandenburgban, míg végül is a király december 5-én feloszlatta a nemzetgyűlést. A képviselők elszéledtek az országban, hogy agitáljanak az adómegtagadás mellett, miközben a polgárokat nyugalomra és a rend megőrzésére intették. De az adók erőszakos beszedését csak erőszakkal lehetett volna megakadályozni. Egyes városokban, így Breslauban, Erfurtban, Trierben, Düsseldorfban, a demokrata szervezetek utcai tüntetéseket rendeztek ugvan, amelyek itt-ott véres összetűzésekre vezettek a kormánycsapatokkal. (Düsseldorfban a mozgalmat Lassalle irányította, akit a fegyveres ellenállásra való felhívásért bíróság elé is állítottak.) Néhol a polgárőrség is megkísérelte az ellenállást. De általában a kispolgári tömegek — és az uszályukban haladó munkások — nem voltak hajlandók harcolni azért a nemzetgyűlésért, amelv maga sem szólította komoly harcba őket. így a hatóságok könnyen elnyomták a helyi mozgalmakat, és az adósztrájk meghiúsult. Az alkotmányozó nemzetgyűlés feloszlatásával egyidejűleg a király új alkotmányt hirdetett ki, és a kétkamarás rendszer alapján országgyűlést hívott össze az alkotmány megtárgyalására. A választások a második kamarába, vagyis a képviselőházba az „önálló" polgárokat megillető általános és közvetett választójog alapján történtek. Itt a feudálisok és a liberális burzsoázia jobbszárnya szerezték meg együttesen a többséget, de a nemzetgyűlésnek az adósztrájkot megszavazó legtöbb baloldali tagját is újraválasztották. Az első kamaránál a választójogot vagyoni cenzushoz kötötték, és itt a feudális elemek jutottak többségre. Amikor azután a második kamara Rodbertus befolyása alatt állást foglalt a frankfurti nemzetgyűlés által elfogadott birodalmi alkotmány mellett, a király, 1849. április 27-én, ezt a kamarát is feloszlatta. Az ezután kitűzött új választásokon a baloldal nem vett részt. így az 1849 augusztusban összeült második kamarában csak a liberális burzsoázia jobbszárnya volt képviselve, és a többség a junkereké és más feudális elemeké volt. Ez a kamara fogadta el azután a reakciós szellemű új alkotmányt, amely 1850. január 31-én lépett életbe. Az alkotmány megszüntette a polgárőrséget, megnyirbálta a sajtószabadságot egyesülési jogot és az országgyűlés adómegszavazási jogát az új adókra korlátozta, A második kamarát , vagy képviselőházat az alkotmány értelmében a kuriális rendszer alapján választották, amely, az általános választójog ellensúlyozására, igen éles vagyoni cenzust vezetett be. A legtöbb adót fizetők, akik az egyenesadók összegének harmadrészét viselték, választották a képviselők harmadrészét, a második harmadrészt azok választották, akik, közepes adóteherrel, az egyenesadók összegének következő harmadát fizették, míg a képviselők utolsó harmadát az adófizetők legalsó kategóriája küldötte be, az adót nemfizetőkkel együtt. Ez a választójogi rendszer tehát a választópolgárok nagy többségét kisebbséggé alakította át és a többséget a vagyonos kisebbségnek biztosította. A választás emellett nyilvános és közve-3*
