Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

'960 MOLNÁR ERIK tett volt. Az első kamara vagy urak háza — az 1853. évi törvény szerint — úgy volt megszervezve, hogy abban a többséget, örökletes jogon és királyi kinevezés alapján, a feudális arisztokrácia és a főhivatalnoki kar alkotta. A két kamara teljesen egyenlő jogokkal rendelkezett, és az általuk elfogadott törvények érvényességéhez a király jóváhagyása volt szükséges. Ez az alkotmány tehát módot nyújtott arra, hogy a képviselőházban a vagyonos burzsoázia szerezze meg a többséget és a képviselőház adómegszavazási joga útján befolyást gyakoroljon az államügyek vitelére, de a törvényhozást egyúttal a feudális elemek ellenőrzése alá helyezte. A járadékbankokról szóló 1850. március 2-i törvény az agrárkérdést is „rendezte". A feudális földbirtokosok a parasztszolgáltatások évi összege hússzorosának megfelelő értékben 4%-ot kamatozó kötvényeket kaptak a járadékbanktól, amelynek viszont a parasztok 41 — 56 évig törlesztették a megváltási összeget. Ez volt a feudalizmus megszüntetésének „porosz útja", amelynek alapján a megváltás, amely 1811-ben kezdődött, még a 80-as években is folyamatban volt. Az alkotmányos viszonyoknak és az agrárkérdésnek ez a szabályozása szintén kompromisszumot jelentett a burzsoázia és a feudálisok között, mert a polgári fejlődés feltételeit végeredményben megjavította. De a burzsoáziának tett engedmények mértékét az ellenforradalomban győztes feudalizmus állapította meg, olyképpen, hogy az engedmények eleget tegyenek a polgári fejlődés minimális követelményeinek, anélkül, hogy a feudálisok alapvető anyagi és hatalmi érdekeit érintenék. Mialatt Poroszországban ezek az események zajlottak, a német burzsoázia az egész birodalom keretében a frankfurti nemzetgyűlés útján kísérelte meg a hatalom átvételét. 1848. március 30-án összeült a majnamenti Frankfurtban az ún. előparlament. Ezen főleg az addigi kamarák képviselőtagjai jelentek meg a különböző német államokból. Résztvett az előparlamentben a Kommunisták Szövetségének egyik tagja is, a kölni H. Bürgers. Az előparlamentben heves viták folytak a liberális monarchista burzsoá többség és a kispolgári demokrata kisebbség között. Az utóbbi főleg a déli államokból került ki, vezetői Hecker és Struve mannheimi (Baden) ügyvédek voltak, akik magukat szocialista-demokratáknak vagy szociáldemokratáknak nevezték. A kisebbség demokratikus köztársaságot követelt, és az előparlamentet forradalmi szervvé akarta átalakítani. Ezért azt kívánta, hogy az előparlament nyilvánítsa magát permanenciában levőnek és rendelje el a nép felfegyverzését. így az előparlament fegyveres erővel is rendelkezett volna, Amikor a többség elutasította ezeket a javaslatokat, Hecker és Struve Badenben fegyveres köztársasági felkelést szervezett. A felkelésben résztvett Willich, a Kommunisták Szövetségének tagja is. A mozgalmat azonban rossz előkészítése és korlátolt helyi jellege következtében, valamint a felkelésben érdekeltté nem tett parasztok támogatásának hiányában a kormánycsapatok április második felében könnyűszerrel leverték. Az előparlament kimondotta, hogy a német birodalmi alkotmány megalkotására csak az összehívandó nemzetgyűlés jogosult, Azután a Szövetségi Tanács hozzájárulásával bizottságot küldött ki a nemzetgyűlési választások előkészítésére. Ilyen előzmények után ült össze 1848. május 18-án, Frankfurtban, az össznémet alkotmányozó nemzetgyűlés, amelyet a legtöbb államban az általános, de közvetett választójog alapján választottak, azzal a feladattal, hogy „állítsa vissza a német haza nagyságát". A nemzetgyűlésen az egész Német Szövetség képviselve volt, Német-Ausztriával együtt. Helyet foglalt