Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

958 MOLNÁK KKIK javaslatokat, és egy sor fontos feudális jogot megváltás nélkül akart megszün tetni. Ezzel a burzsoázia ellen bőszítette a feudális földbirtokosokat. Azután mégis belement a kérdés halogatásába, és ezzel újra kedvét szegte a parasztoknak. Az ellenforradalmi erőket, a nemességet, a tisztikart, a bürokráciát a márciusi forradalom kezdetben megrémítette és dezorganizálta. Amikor azonban a feudális erők látták, hogy a burzsoá kormányzat leszámolás helyett kompromisszumra törekszik velük, felbátorodtak és szervezkedni kezdtek. A párizsi proletariátus júniusi veresége meggyorsította a szervezkedést. Reakciós sajtóorganumokat adták ki, klubokat létesítettek. Július végén megalakult és augusztus 18-án kongresszusra ült össze a „Földbirtokosok Érdekvédelmi Egyesülete", hogy megszervezze a junkerbirtok ellenállását a nemzetgyűlés agrárprogramjával és Hansemann adóügyi terveivel szemben. Július 31-én, Schweidnitz ben, az ellenforradalmi tisztek rálövettek a polgárőrségre. A reakciónak ez a nyílt fellépése arra indította a porosz nemzetgyűlést, hogy augusztus 9-én az alkotmányellenes tisztek eltávolítását követelje. Szeptember 7-én a nemzetgyűlésnek a baloldaltól a jobbközép egyrészéig terjedő többsége kimondotta, hogy a kormány, amely szembehelyezkedett a nemzetgyűlés állásfoglalásával, köteles ezt a határozatot végrehajtani. Ezt az Auerswald—Hansemann-kormány, azzal az indokolással, hogy a határozat sérti a királyi jogokat, megtagadta és lemondott. Úgy látszott, hogy kitör a nyílt konfliktus a feudális reakció, illetve az ezt képviselő király meg a burzsoá nemzetgyűlés közt, hiszen a hadseregről való rendelkezésről volt szó. De a nemzetgyűlés visszariadt saját határozatának következményeitől és a reakció sem tartotta még elérkezettnek az időt a nyílt fellépésre. Ezért a király szeptember 29-én átmenetinek szánt minisztériumot nevezett ki Pfuel tábornok elnöklete alatt. A Pfuel-kormány, bár tagjai már túlnyomóan reakciós-feudális elemekből állottak, alkalmazkodott még az alkotmányos formákhoz és megnyugtató Ígéretet tett a szeptember 9-i nemzetgyűlési határozat végrehajtása tárgyában. De közben, az alkotmányos formák leple alatt, az ellenforradalom hozzáfogott ahhoz, hogy döntő csapást készítsen elő a nemzetgyűlés ellen. Pfuel megbízásával egyidejűleg a reakciós Wrangel tábornokot Brandenburg főparancsnokává nevezték ki és nagyszámú csapatot vontak össze Berlin körül. November 1-én azután a király elbocsátotta a Pfuel-kormányt és másnap új kormányt nevezett ki. Miniszterelnök a király nagybátyja, gróf Brandenburg tábornok lett, belügyminiszter báró Manteuffel, a porosz feudális bürokrácia egyik vezető személyisége. Az új kormánynak az volt a feladata, hogy nyílt-eszközökkel vigye győzelemre a feudális reakciót, amelynek sajtója most már Hansemannban is a forradalmi szélsőbal képviselőjét látta. Az események gyorsan játszódtak le. A feudális ellenforradalommal szemben a burzsoá nemzetgyűlés nem tudta és nem is akarta magát forradalmi tettre, a tömegek forradalmi mozgósítására elszánni. A parasztságot már akkor elvesz- • tette, amikor nem szabadította fel a feudális iga alól. A városi tömegektől, a kispolgárságtól és a munkásságtól pedig, amelyekre még támaszkodhatott volna, most is éppúgy rettegett, mint a márciusi forradalom napjaiban, így a feudális erőszakkal csak erőtlen parlamenti határozatokat szegezett szembe. A nemzetgyűlés tiltakozott a Brandenburg-kormány ellen. Erre a király áthelyezte a nemzetgyűlést Berlinből egy vidéki kisvárosba, Brandenburgba.