Századok – 1964

Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943

A MARXIZMUS SZÖVETSÉGI POLITIKÁJA 957> tartottak ki a lengyel ügy mellett. A porosz feudális földbirtokosok és a bürokrácia érdekei szintén a lengyel nemzeti mozgalom elnyomását követelték. Az a megfontolás is szerepet játszott, hogy a lengyel nemzeti mozgalom támogatása háborúra vezethet Oroszországgal. így végül is fegyveres harcra került a sor a porosz csapatok és a lengyel felkelők közt. Az utóbbiak zöme a porosz feudálisokat gyűlölő lengyel parasztokból állott. Tisztjeik lengyel nemesek, vezetőjük Mieroslavski volt, aki előtt végső célként, a későbbi orosz narodnyikokhoz hasonlóan, a falusi földközösség forradalmi ideálja lebegett. A porosz csapatoknak már május elején sikerült a felkelést leverniök. Gvors győzelmüknél a lengyel társadalom belső ösztályellentétei is szerepet játszottak. A felkelők nemesi tisztjeinek egy része attól tartott, hogy győzelem esetén a felkelt parasztok fegyvereiket a lengyel nemesség ellen fordítják, s ezért hajlott a porosz kormánnyal való megegyezésre. Az alkotmányozó gyűlés megnyitása után Camphausen előterjesztette a Hansemann által kidolgozott alkotmánytervezetet, amely a királynak biztosított abszolút vétójoggal és más intézkedéseivel a parlament ellenállásába ütközött. Ugyanakkor a parlamenti baloldal fellépett az „egyezség" elve ellen, és el akarta ismertetni a nemzetgyűlés forradalmi eredetét, de vereséget szenvedett. Mindez felháborította a berlini kézműveseket és munkásokat, akik június 14-én megrohanták az arzenált, hogy felfegyverkezzenek. Ez a tömegakció esetleg a liberális burzsoá rendszer bukására vezethetett volna, ha van céltudatos vezetése. De az alkotmányozó gyűlés baloldala nem állott a mozgalom élére, a munkásvezér Born pedig egyenesen annak leszerelésére törekedett. Így a csapatok elfojtották a mozgalmat. Június 15-én a nemzetgyűlés bizottságot küldött ki a kormány által benyújtott alkotmánytervezet átdolgozására. Erre Camphausen lemondott. A király június 25-én Auerswald porosz földbirtokost és tartományi elnököt nevezte ki miniszterelnökké, aki a nemzetgyűlésen, mint liberális, a jobbközéphez tartozott, s egyébként egy darabig a forradalom leverése után is miniszter volt. Hansemann, aki nagyszabású közmunkaterveket hirdetett a munka. nélküliség és az inség megszüntetésérc, főleg azonban a forradalomban megingott „közhitelt" akarta helyreállítani, mint pénzügyminiszter az új kormánynak is tagja maradt, sőt annak tényleges vezetője lett. Ez a kormány látott azután hozzá az agrárkérdés törvényes megoldásához, a feudalizmussal való kompromisszum szellemében. A falvakban a liberális burzsoá kormány „a törvényes rendet" már korábban helyreállította — büntető katonai különítmények segítségével, amelyek különösen Sziléziában véres terrorral nyomták el a parasztháborút. A falusi kilengésektől, a magántulajdon ellen intézett támadásoktól megrémült kispolgári demokraták nem léptek közbe a parasztság érdekében. A törvényes rend helyreállítása után, a nyár folyamán nyújtotta be az igazságügyminiszter a feudális terhekről szóló javaslatokat, amelyek a tulajdon tiszteletén alapultak. A javaslatok egy-két jelentéktelen, csak itt-ott fennálló földesúri jogot, mint pl. a vadászat jogát a parasztföldeken eltörölték, de az összes fontos feudális jogot fenntartották a megváltás végleges szabályozásáig. így lényegileg, mint Marx mondja, az történt, hogy a feudális terheket, amelyeket a felkelt parasztság gyakorlatilag megsemmisített, a burzsoá kormány visszaállította. Ez az eljárás természetesen a burzsoázia ellen fordította a parasztságot, saját természetes szövetségesét. A nemzetgyűlés azonban nem fogadta el a 3 Századok 1964/5—6.