Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
«956 M0LNÄR ERIK fenn akarták tartani a történetileg létrejött német államokat és a német szövetségi (federatív) monarchia élére, amikor a kérdés megérett a döntésre, császárként a porosz királyt akarták állítani. A déli államokban, különösen Badenben a demokraták a svájci vagy amerikai mintára elképzelt federatív köztársaság hívei voltak. A forradalom kitörése után egyes városokban munkásegyletek is alakultak. Berlinben Born, a Kommunisták Szövetségének tagja szervezett munkásegyleteket. Az utóbbiak gazdasági célokat szolgáltak, szakszervezetek vagy termelőszövetkezetek voltak. A politikai mozgalomban a munkásosztály általában a kispolgári demokratákat követte. A közvetett választójoggal megválasztott porosz alkotmányozó nemzetgyűlés május 22-én ült össze. A 400 képviselő közül 100 a feudális jobbszárnyhoz, 40 a demokratikus baloldalhoz tartozott, míg a 260 főnyi többség Camphausen liberális burzsoá kormányát támogatta. A többség jobboldalát, a jobbközépet, Unruh vezette, aki később gázvállalatot alapított, gyárigazgató lett, és a nemzeti liberális párt egyik vezető tagja volt. (A forradalom utáni időben a nemzeti liberális párt végül is nyilt együttműködésre lépett a junkerekkel.) A többség baloldalának, a balközépnek élén Rodbertus pomerániai földbirtokos, az ismert közgazda állott. A balközéphez tartozott Hansemann is. Más szociális típust képviseltek a demokraták vezetői, Jacoby — aki 1847-ben anyagilag támogatta a Marx által irányított Deutsche Brüsseler Zeitungot és 1870 után belépett a szociáldemokrata munkáspártba — meg VValdeck és Ziegler. Az egyik orvos, a másik bíró, a harmadik ügyvéd volt. A hatóságok üldözték őket, Jacobyt már a forradalom előtt is, mindhármukat a forradalom után, politikai pereket akasztottak a nyakukba, bebörtönözték őket. A forradalom utáni időkben mindhárman a burzsoá haladáspárt kispolgári demokrata szárnyához tartoztak. A demokrata baloldalon foglalt helyet D'Ester kölni orvos, az egyetlen kommunista (a Kommunisták Szövetségének tagja) a porosz nemzetgyűlésen, aki 1848 október óta a német demokraták központi bizottságának tagja volt. Az alkotmányozó nemzetgyűlés demokrata csoportjához állott közel a balközéphez tartozó Schultze-Delitzsch is, később ugyancsak a haladáspárt tagja, aki a forradalom után a szövetkezeti mozgalom útján akarta megoldani a munkáskérdést. Az alkotmányozó gyűlés demokrata csoportja a francia szocialista-demokratáknak halványabb, német kiadása volt. Még a porosz alkotmányozó gyűlés összeülése előtt, közvetlenül a már- ( ciusi forradalom győzelme után, napirendre került a lengyel nemzeti kérdés, Poroszország poznani (poseni) lengyel tartományával kapcsolatban. A nagy i francia forradalom óta a polgári forradalom elvi követelései közé tartozott a nemzetek önrendelkezési joga. A német forradalom győzelmének első napjaiban a burzsoázia el is ismerte, hogy Lengyelország függetlenségét vissza kell állítani. A frankfurti össznémet ún. előparlament március 31-én kimondotta, hogy Lengyelország helyreállítása ,,a német né]) szent kötelessége". Amikor a Poznanban megalakult lengyel nemzeti bizottság, amely a nagybirtokosok vezetése alatt állott, előterjesztette követeléseit, a porosz király is megígérte, hogy a tartomány bizonyosfokú autonómiát kap, sőt hozzájárult külön lengyel fegyveres erő felállításához. Április közepén azonban a Camphausen-kormány a poznani tartomány jelentős részét kivonta a megígért autonómia hatálya alól, azzal az indokolással, hogy ott a lakosság nagyobbrésze német. A szépen hangzó polgári elvekkel szemben felülkerekedett tehát a német-porosz burzsoá nacionalizmus, s csak a kispolgári demokraták
