Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 89« szaggal nem rendelkező személyek vegyék bérbe. (A Mesta nyilvánvalóan arra törekedett, hogy megtilttassa a takarmánykereskedelmet, hogy ilyen módon annak egyedüli felvásárlója legyen.) Ezt az 1503-as rendelkezést megismételték 1507-ben és 1552-ben7 3 , valamint 1609-ben, 1633-ban,7 4 ami a legjobb bizonyítéka annak, hogy a rendelkezés a legerősebb ellenállásba ütközött. Jellemző azokra a módszerekre, amelyekkel a Mesta hatalma érdekében dolgozott, hogy e törvény megszegése a vagyon felének elvesztését vonta maga után, vagyon hiányában pedig 100 korbácsütést.7 5 Egy másik, ugyanilyen célzatú törvény 1507-ből származik. Ez megtiltotta a szántóvetőknek, hogy több földet béreljenek, mint amennyit meg tudnak művelni. A törvény célja az volt, hogy megakadályozza a föld legelő céljaira történő albérletbe adását.7 6 1501-ben adták ki a hírhedt tulajdon- (posesión) törvényt, amely szerint az egyszer már valamely Mesta-tag által bérbe vett legelő örökre az övé is marad (forma szerint az illető nyájé), mégpedig a kezdeti bérért; ha viszont a nyájak valamely legelőt a legeltetési időszak folyamán, vagy akárcsak néhány hónapon át anélkül tartottak elfoglalva, hogy tulajdonosuk ez ellen tiltakozott volna, úgy a legelő térítés nélkül a Mesta-tag birtokában maradt.7 7 Nagy jelentőségű volt a Mesta történetében az 1633. évi rendelkezés, amely összefoglalta és újból megerősítette a Mesta széleskörű kiváltságait. Eszerint a Mesta teljes törvénykezési jogot kapott az állattenyésztés egész területén. Az estantest (azt a helyi jószágot, amely állandóan egy és ugyanazon a legelőn legelt) a Mesta tisztviselőinek, pénzbírságainak stb. rendelték alá anélkül, hogy cserébe bármi privilégiumot kaptak volna. Ez a dekrétum olyan hatalomra segítette a Mestát, hogy nyilvánvalóan már kevés kívánnivalója maradhatott. Az újabb és újabb privilégiumokat bevezető rendelkezések áradata csaknem teljesen elapadt. Most már csak olyan rendelkezéseket adnak ki, amelyek szántóföldek ismételt rétté változtatására vonatkoznak (pl. 1748-ban), és a bérleti díjak leszállítására, azaz ténylegesen a bérleti dí jszabás bevezetésére. A Mesta törvényerejű kiváltságait feltétlenül betartották — erre a saját bíráskodással rendelkező Mesta külön bírái (alcaldes) ügyeltek.78 A Mesta vándorbíráinak — alcaldes entregadores — hatalma nagyon nagy volt: nemcsak bírságolhattak, hanem börtönbüntetéseket is kiszabhattak.79 Hasztalan dolog volt bírósági védelmet keresni a Mesta garázdálkodó pásztorai és alkalmazottai ellen, mivel a saját bíráskodással rendelkező Mesta egyidejűleg lépett fel alperes és bíró minőségében. Ítélethozatalukban a bírákat az ún. „Mesta-füzetek" vezérelték. Ez a Mestáról szóló törvények gyűjteménye volt, gondosan kihagyva 73 Expediente de 1771. f. 76. 74 Nueva Recopilación L. III., t. XIV., 1. 1., Cap. 6. 75 Uo. 76 Expediente de 1771. f. 81. 77 A posesiónról ld. Expediente de Concordia, t. II., f. 137; Expediente de 1771, ff. 19, 21, 72, 76 — 78, 82; különösen pedig Moîiino összefoglalását a 3—4. oldalon, és a Campomanesét a 45 — 48. oldalakon. 78 ,,Az érintett alkaldók legfontosabb kötelessége a mi királyi nyájunk (így nevezték 1385-től kezdve a Mesta nyájait) védelme és oltalmazása. Ld. Nueva Recopilación L. III., t. XIV., 1. 4., С. 6. „Az érintett alkaldók kötelessége különösen arra ügyelni, hogy ne tűrjenek el semmiféle követelőzést és unszolást az érintett Mesta Tanács testvéreivel és azok pásztoraival szemben." Uo. Cap. 18. 79 „Avégett pedig, hogy kötelességüket minél jobban és akadálytalanabbul teljesíthessék, megparancsoljuk, hogy építsenek helyiségeket... a letartóztatottak számára. Az alkaldók azt is igényelhetik, hogy a letartóztatottakat a börtönökben helyezzék el."' Uo. Cap. 4.
