Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

•940 PAMLÉNYI ERVIN súlyponti területe volt, ahová egész történetfelfogása erős szálakkal nyúlt vissza. ,,A történelmi materializmus ideológiai előzményei" című, 1952-ben megjelent kisebb kötete történeti-filozófiai jellegű munka, benne tulajdonképpen a marxizmus forrásainak széleskörű bemutatása, feltárása azoknak az eszmei előzményeknek, amelyekből a történelmi materializmus megalkotói, továbbfejlesztve őket, kikovácsolták tanításaikat. A következő évben jelent meg először — s azután még több kiadásban — ,,A magyar nép őstörténete", ez a nagy vihart kiváltó, sokat vitatott munka, melynek jelentőségét ma már nemcsak eredményeiben, hanem a komplex módszer alkalmazásának rendkívül gondolatébresztő formájában kell látnunk. Eredményei lassan ugyan, de mégis áthatják a szakköröket, — közülük a törzsi szervezet korának és az őskommunista rend bomlásának kitűnő rajza emelkedik ki. ,,A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái" ismét visszatérés a filozófiatörténeti problémakörhöz, analízise annak, hogy milyen fordulatot jelentett a történelmi materializmus kidolgozása a filozófia és ennek következtében a társadalomfelfogás területén. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, amely megindította a tudományban is a személyi kultusz káros hatásának, a dogmatizmusnak a felszámolását, új lendületet adott a marxista kutatásnak, így Molnár Erik munkásságának is, aki — mint láttuk — régóta jelezte a dogmatikus jelenségekkel kapcsolatos fenntartásait. A mi tudományos életünkbe is beáramló friss levegő — nagyobb szabású munkában — először ,,A jelenkori kapitalizmus néhány gazdasági problémája" című kötetét lengi át, amelyben félezer oldalon hatalmas tényanyag alapján vizsgálja meg a modern kapitalizmus új jelenségeit, amelyeket fel kell fedni és meg kell magyarázni, nem pedig szemet hunyni felette. Ezeknek az új jelenségeknek a gondos megfigyelése és analízise sokat mond korunk kapitalizmusának struktúrájáról és fejlődési tendenciáiról, nemcsak a közgazdásznak, hanem a történésznek is: a mű legnagyobb értékének innen nézve azt tekinthetjük, hogy feloldja az ellentmondást a jelenkori kapitalista fejlődés tényei és a közgazdaságtan néhány dogmatikus formulája között és az alapvető marxista kategóriák következetes alkalmazásával világít meg olyan kérdéseket, mint amilyenek a tőkés mezőgazdasági és gyáripari fejlődés ütemének összehasonlítása, a kápitalista országok piacproblémáinak mai alakulása vagy a munkásosztály abszolút elnyomorodásának szembetűnően feloldatlan — tétele. Legújabb nagyobb munkája, a „Dialektikus materializmus és társadalomtudomány" sok vonatkozásban az olyannyira hiányzó rendszeres marxista történetfilozófia, történetelmélet alapvetésének is tekinthető, minthogy benne elsősorban a társadalmi fejlődéstörvények fajtái, hatókörük, érvényesülési módjuk kerül kifejtésre, továbbá az, hogy a dialektika törvényei hogyan érvényesülnek a társadalmi fejlődés során. Mindezek csak e két évtized termésének kötetekké érlelődött darabjai; mellettük számtalan egyéb vonatkozású, maradandó értékű kisebb cikket, tanulmányt is írt. így a felszabadulás utáni években rendszeresen bírálta az újonnan elkészült marxista történettudományi munkákat. Ezek a nyílt, szokatlanul egyenes hangú kritikák — Molnár Erik sohasem tette magáévá a későbbi években oly gyakorivá vált, „egyfelől-másfelől" típusú, óvatos és udvariaskodó bírálatok tónusát — valóban nagy segítséget nyújtottak a marxista történetfelfogás magyarországi elterjedéséhez. Ugyanezt célozták, az egész magyar tudományos élet számára, a marxizmus klasszikusainak egyes műveiről — első magyar kiadásuk megjelenése alkalmából — írt alapos és sokoldalú ismertetései.