Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

M0LN.ÍR ERIK TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL 941 1951-től, hosszabb-rövidebb időközökben, összefoglaló beszámolókat készített történetírásunk fejlődésének eredményeiről, hiányosságairól. Ezeket történetírásunk historikusának azért is tanulmányozni kell majd, mert bennük korai diagnosztizálását találhatja később komolyra fordult hibáknak. Már 1950-ben felhívta a figyelmet a történetírásunkban megmutatkozó nacionalista maradványok veszélyességére; 1952-ben pedig utalt a Tanácsköztársaság történetének elhanyagolására, az Ausztriától való „gyarmati függés" kérdése alaposabb vizsgálatának szükségességére, a gazdaságtörténet elhanyagoltságára, s felemelte szavát a hamis aktualizálás, modernizálás, az elnéző bírálatok, általában az elméleti bizonytalanság ellen. Tudományos munkássága 1951 - 1953 közötti szakaszának témaválasztásában nyomot hagytak természetesen a személyi kultusz időszakának behatása is; de ezekben a munkáiban hangja nemcsak az ő hűvös és tartózkodó előadási modora miatt tompítottabb, hanem sok fenntartása, polemizáló hajlama következtében is. Az elmúlt négy esztendőben a történetírásunkban mutatkozó nacionalista maradványok, s általában a nacionalizmus kialakulása, fejlődésének problémái foglalkoztatták. Ezzel megint egy „kényes kérdés"-hez nyúlt, s gondolatmenete természetszerűen széleskörű diszkussziót váltott ki. Idevonatkozó munkáinak legfontosabb megállapításait a Századok ugyanezen számában Pach Zsigmond Pál tanulmánya vizsgálja, értékeli. Itt csak azt emelném ki, hogy Molnár Eriknek ezek a munkái, melyek ma már kötetre valót tesznek ki, messze túlnőnek ismét a történettudomány körén és a munkásmozgalom mai vitáiban nemzetközi jelentőséget nyernek. Hatása hazai vonatkozásban még alig felmérhető — annyi bizonyos, hogy érvelése azok felett sem múlik el nyomtalanul, akik a vitában ma vele ellentétes nézeteket vallanak. Problémafelvetései nyomán a magyar marxista történetírásnak most egy valóságos új irányzata bontakozik ki, amely a magyar múlt, az évszázados kuruc és labanc szemléletből immár kiemelt, külsődleges nemzeti hiúságtól megtisztított, reális, a társadalmi fejlődés valódi menetét tükröző képét keresi. Éppen a nemzeti kérdés vizsgálata, a nemzeti kérdés jelentőségének felismerése adott indítást számára a marxizmus szövetségi politikájának vizsgálatához. Kutatásainak első eredményei a Századok ugyanebben a számában jelennek meg. Ez megint egész eddigi életművéből szervesen és logikusan folyó probléma: tudományos, történetírói eszközökkel való megvilágítása egy olyan problémakörnek, amely pártunkat - az egész nemzetközi munkásmozgalmat — ma messzemenően foglalkoztatja. Molnár Erik „hagyományos" eszközeivel nyúl ma is e kérdés feltárásához: a marxizmus klasszikusaitól kér választ a szövetségi politika helyes értelmezésére. S az ő, a priori tételektől mentes történetírói módszerét jellemzi az is, hogy nem kész sémákat erőltet rá a fejlődés menetére, hanem éppen azt akarja végigkísérni, ahogy a szövetségi politika a konkrét történelmi harcok során, a történelmi tapasztalatok következtében kialakult, módosult, továbbfejlődött — röviden: ahogy történetileg létrejött. Molnár Erik történetírói egyéniségének, módszerének sok jellemző sajátosságáról eddig nem szólottunk. Jövendő historiográfusok szép feladata lesz majd ezeket is elemezni, bemutatni széles, a magyar őstörténettől a jelenkori kapitalizmusig ívelő érdeklődését, forráshasználatának széles körét, a statisztikai anyag marxista alkalmazásában elért eredményeit, munkáinak szigorú, zárt, logikai és szerkezeti egységét. Ki kell majd emelni következetességét, amellyel gyakran nehéz viták során eredményeihez ragaszkodott, és készségét ezeknek az eredményeknek a túlhaladására, ha új kutatások ezt indokolttá 2 Századok 19G4/5-6.