Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

M0LN.ÍR ERIK TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL 939 Egyenesen dogmatikusnak minősítette Molnár Erik álláspontját az agrárkérdésben Révai József a harmincas évek végén; azóta az ő észrevételeit többen is megismételték. Ennek az immár ténylegesen történelmivé vált vitának végső mérlegét megvonni túlnő e cikk keretein és e sorok írójának kompetenciáján, ismeretein is. Néhány megjegyzést azonban — éppen az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján — nem lehet mellőzni. Mindenekelőtt talán azt, hogy e vitát is csak az adott történelmi körülmények messzemenő figyelembevételével lehet értékelni. így nem lehet szem elől téveszteni, hogy Molnár Erik ide vonatkozó írásai 1933 és 1936 között keletkeztek, vagyis olyan időpontban, mikor a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának ismeretes határozatai még nem, vagy alig gyakorolhattak hatást a Kommunisták Magyarországi Pártja irányvonalára. Révai „Marxizmus és népiesség" című tanulmányának dátuma viszont 1938, amikor már — többek között éppen ebben a munkában — a fordulat a népfront-politika felé már teljes egészében kibontakozott. Révai tehát innen, az új orientáció, a népfront-politika oldaláról, első: sorban politikai szempontból bírálta Molnár Erik álláspontját, melynek adatszerű, a tényeken nyugvó megállapításait egyébként nem vonta — nem is vonhatta — kétségbe. Másrészt viszont — mint a fentebb, Molnár Erik agrártanulmányaiból idézett részekből világosan kiolvasható — ő egy „a tőkésrendi termelőviszonyok fenntartása mellett "-i földreformmal kapcsolatban fejtette ki álláspontját, a népi írók fejlődésének egy korábbi szakaszán, egy olyan időpontban, „miközben az egyik oldalon a reformdemagógia nagydobját verik, a másik oldalon pedig a feudális Magyarország ellen fújják a riadót". í 3-A negyvenes évek elején, mikor végleg megszűntek azok a folyóiratok, amelyeknek hasábjain a felmerülő kérdésekhez hozzászólhatott, Molnár Erik r ismét történeti problémákkal, közelebbről a magyar feudalizmus történetével kezdett foglalkozni. Munkásságának ez a második, mindmáig tartó periódusa, különösen a felszabadulás után, életművének további gazdagodását hozta mamagával: egyrészt beérését és magasabb szinten való reprodukálását azoknak a témáknak, amelyek régebben is foglalkoztatták, másrészt sok olyan probléma kidolgozását, amelyeket éppen a II. világháború utáni új fejlődés, a szocializmus erőinek gyors megnövekedése, a két rendszer egymás mellett élése i állított előtérbe. Tudományos munkássága ebben a két évtizedben — annak ellenére, hogy többnyire fontos kormányzati posztokon is dolgozott — valósággal megsokszorozódott, a felszabadulás után kialakuló és megerősödő marxista tudományosság légkörében szinte szárnyakat kapva gyors iramban fejlődött. Felesleges lenne 1945 után megjelent köteteit itt részletesen jellemeznünk, hiszen azok nagy részt már a magyar marxista tudományosság közkincséhez tartoznak, mindnyájunk által sokat forgatott kézikönyvek, azok lesznek bizonyára a következő nemzedékek kezében is. A magyar társadalomtörténet Mohácsig terjedő szakaszáról írt, még a felszabadulás előtti kezdetekre visszanyúló két kötete döntő indítást adott a feudalizmus magyarországi kialakulására és történetére vonatkozó kutatásoknak, valóságos marxista alapvetés, olyan területen és olyan problémákkal kapcsolatban, amely az egész magyar polgári történetírásnak leginkább kutatott, — hogy úgy mondjuk —