Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

M0LN.ÍR ERIK TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL 935 nak létesíteni a nagybirtokok helyén a tőkésrendi viszonyok fenntartása mellett egy, a tőkésrendben egyébként kivihetetlen radikális földreform esetében is, csak olyan társadalmi réteget teremtenek újjá, amely amellett, hogy ki van szolgáltatva a finánctőkének, a tőkésrendi szerkezetben működő erőknél fogva elkerülhetetlenül felbomlásra és túlnyomó nagy többségében elproletarizálódásra van ítélve" (A földbirtokviszonyok alakulása Magyarországon). Máshol pedig, Matolcsi Mátyás könyvével kapcsolatban arra utal, hogy ,,a feudális nagybirtok elleni küzdelemnek a látszata olyan gazdaságpolitika valóságát takarja, amely a már megszerzett termelőerők degradálása, a mezőgazdaság eddigi polgári fejlődése eredményei nagy részének a megsemmisítése, a mezőgazdasági kisüzem félfeudális termelőviszonyainak az általánosítása, a feudális maradványok liquidálása helyett azok újratermelése mellett foglalt állást" (Földbirtokreform Magyarországon). Az agrárkérdés mellett — melyre egy vonatkozásban még visszatérnénk — munkásságának e korszakban természetszerűleg egyik fő tárgyköre a fasizmus problémája. „Noskétól Papenig" címmel már 1932-ben felvázolta a német fasizmus kifejlődésének történeti útját s ugyancsak a fasizmussal foglalkozik „A véletlen és szükségszerűség a történelemben" című, történetfilozófiai tanulmánya is, amelyben meggyőző dialektikával fejti ki, hogy a fasizmus létrejöttében mi tekinthető véletlennek s a fasiszta diktatúra az osztályharcok kiélesedésének megfelelő fokán miért a burzsoázia szükségszerű politikai formája a kapitalizmus általános válságának a korszakában. 1935-ben Nemes Lajos könyve ismertetése kapcsán ismét a fasizmus kialakulásának történeti folyamatáról szól s megrajzolja az e fejlődés következtében előállott politikai rendszert, a monopóliumok uralmi formájának kiterjesztését az egész állami gazdaságra, politikára és ideológiára, kiemelve a fasizmus szociális refomrjainak demagóg jellegét. Világosan látja, hogy a hazai horogkeresztesek sikereiket tulajdonképpen a falusi tömegek hihetetlen nyomorának köszönhetik. Végül a háborús évek előtti, két utolsó történetpolitikai tanulmányát a fasiszta propaganda egyik legveszedelmesebb területe, a „zsidó-kérdés" megvilágításának szentelte. „A zsidókérdés helyes megítélésének — írta — előfeltétele annak az egész faji látszatvilágnak az eloszlatása, amely elfedi a valóban érvényesülő összefüggéseket. A fajtasajátosságok nem történeti erők, de a fajtasajátosságok történeti szerepébe vetett hit történeti erő. Ezért a faji látszatvilág feloldása sem csak elméleti, hanem egyúttal a társadalmi gyakorlat szükségleteiben gyökerező feladat." E három fő témakör mellett alig van a korszaknak olyan fontosabb politikai vagy ideológiai jelensége, amelyet Molnár Erik tanulmányai valamiképpen ne érintenének. Jelentős írásokat szentel a nemzetközi gazdasági életben lejátszódó folyamatoknak, a spanyol forradalom kérdéseinek, a kolonializmusnak, a kapitalista tervgazdaság bírálatának és a Szovjetunió tervgazdasága ismertetésének. védelmének, valamint egyes történetfilozófiai, filozófiai és lélektani problémáknak; ez utóbbiak között a pszichoanalízisnek is, amely akkoriban nagy hatást gyakorolt az értelmiség egyes köreire. 2. Molnár Eriket már első tanulmányai is a marxista-leninista, kommunista történetíró teljes fegyverzetében mutatják. Nagy jelentősége van ennek, különösen, ha meggondoljuk, hogy ez 1929-ben, az ellenforradalmi rendszer