Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

•934 PAMLÉNYI ERVIN ért folyó harcban a fellendülés és a válság alatt egyaránt a munkásosztály szenvedett vereséget — nem utolsó sorban szakszervezeteinek opportunista, a harcok elől kitérő és a kitört harcokat leszerelő politikája következtében (Az értéktöbbletráta a magyar gyáriparban). Két cikkét szükséges még ebből a témakörből említenünk, mint összefoglalását a válság problematikájával foglalkozó írásainak. Az egyik — „A munkásarisztokrácia Magyarországon" — friss, energikus vitaírás erről a kérdésről azokkal a szociáldemokratákkal szemben, akik szerint Magyarországon munkásarisztokrácia egyáltalán nem is létezett. A másik tanulmányban — „Marxista válságelmélet és logika" címen — részletesen ismerteti a válságra vonatkozó polgári és szociáldemokrata elméleteket, majd tisztázva a marxista válságelmélethez tartozó fogalmakat, bemutatja ezeket annak a társadalmi okozati összefüggésnek egymáshoz kapcsolódó láncszemei gyanánt, amely a kapitalizmusban a válságokat előidézi. A másik kérdéscsoport, ami ebben a periódusban foglalkoztatja, a magyarországi agrárkérdés, — szintén a magyar politikai élettel való szoros kapcsolatából nőtt ki, ide vezethető vissza. A válságnak a parasztságra gyakorolt hatása, a három millió koldús végsőkig fokozódott nyomora természetszerűen fordította figyelmét erre a problémakörre. Mielőtt azonban magához az aktuális agrárproblémákhoz nyúlt volna, a magyar parasztság múltjának fontos fejezeteit tárta fel (A paraszt az eredeti tőkefelhalmozás korában). A következő tanulmány már az aktuális probléma gazdag statisztikai anyagot felhasználó és elemző megalapozását szolgálja (A mezőgazdasági népesség osztálytagozódása Magyarországon). Közelebbről merül el ugyanebbe a témakörbe „Amagyar középparaszt" című munkája, amely a polgári statisztika adatainak a marxizmus nyelvére való kitűnő lefordítása útján azt bizonyítja, hogy a középparaszt és általában a parasztbirtokosoknak túlnyomó többsége, ha közvetett és leplezett formában is, épp úgy a kapitalizmus számára termel értéktöbbletet, mint a bérmunkás. Majd ismét visszakanyarodik a történelemhez, hogy megrajzolja a parasztság helyzetét a polgári forradalom előestéjén. A magyar parasztság sorsa szempontjából is sokatmondó példáért most is a francia történelemhez fordul és a forradalom történetén mutatja be: A parasztság a feudális maradványokat azért akarta elsöpörni, hogy földhöz juthasson. A burzsoázia a feudális maradványokat azért akarta eltávolítani, hogy a parasztságot meglevő földjéből is kisajátíthassa. Az osztálytörekvések ezen az ellentmondó talaján játszódott le a francia polgári forradalom, amely demokratikus lett a polgári osztály akarata ellenére és polgári a dolgozó paraszttömegek ellenére. A történeti megalapozás után tér át a magyarországi földbirtokviszonyok alakulásának kérdésére. Itt is mindenekelőtt a válság tanulságaiból indul ki, s •elsősorban azt bizonyítja, hogy az ipari tőke zsákmányolja ki — az agrárolló útján — a mezőgazdasági dolgozókat. A földkérdés megoldásával kapcsolatban szembeszáll a nagybirtok védelmezőivel éppúgy, mint a földreform híveivel. Közbevetőleg, vitázva a szociáldemokratákkal, megcáfolja azt is, hogy a nagybirtok feudális maradvány: nézete szerint a nagybirtok, ha kapitalista nagyüzem, csak annyiban feudális, amennyiben minden földbirtok az. Ellenkezőleg — írja — a feudális maradvány a törpe- és parasztbirtok és ilyen maradványok a félfeudális típusú mezőgazdasági kisüzemek is, mert korlátai a kapitalizmus fejlődésének a mezőgazdaságban (Földreformillúziók). Anélkül, hogy gondolatmenetének minden láncszemét érintenénk, csupán a földbirtokreformmal kapcsolatos két végkövetkeztetésére szeretnénk itt utalni. Az egyik szerint „a kispolgári földreform hívei, akik középparasztságot akar-