Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

MOLNÁR ERIK TÖRTÉNETI KÁSÁRÓL 933 got annak mutassa be, ami valójában: a kapitalizmus általános válságának talaján a kapitalista termelés ellentmondásainak törvényszerű következményét, melyet csak a szocialista gazdasági és társadalmi rend fog majd megszüntetni. Vitatkozik azokkal a szociáldemokratákkal, akik szerint a kapitalizmus szakadatlanul emelkedőben van, bukására nem lehet számítani, ezért inkább arra kell felkészülni, hogy rendszerébe minél jobban bele lehessen illeszkedni (A kapitalizmus válsága és az imperialista háború). Majd elmagyarázza, hogyan alakult ki a munkásarisztokrácia Angliában, — nem fukarkodva az összehasonlításokkal a magyarországi szociáldemokraták hasonló rétegével kapcsolatban (A munkásarisztokrácia Angliában). Az angol kapitalizmus hanyatlásának rajzában tulajdonképpen az egyenlőtlen fejlődés lenini törvényét fejtegeti. Élesen bírálja a Mac Donald-kormányt, a Munkás Pártot, az angol szakszervezeteket, amelyek vállvetve arra törekszenek, hogy az angol kapitalizmust a tőkés racionalizálás segítségével fordítsák vissza a hanyatlás útjáról. Végkövetkeztetése: „A kapitalizmus hanyatlásának korszakában a tömegek helyzetén a kapitalizmus eszközeivel nem lehet többé javítani, ebben a korszakban a tömegek helyzete folyton tovább rosszabbodik. A gazdasági válság, amelynek sodrában fuldoklik ma az egész tőkés világ, bele fogja kovácsolni ezt a meggyőződést a legszélesebb tömegek öntudatába" — ha közvetve is, a magyarországi viszonyokra vonatkozott (Az angol kapitalizmus hanyatlása). Meggyőzően cáfolja azokat a szociáldemokrata nézeteket, melyek szerint Magyarországon még túlságosan is fejletlen a kapitalizmus. Megállapítja, hogy noha a magyarországi tőkés fejlődés színvonala ugyan nem magas, de rendkívül magas viszont a proletarizálódás foka, ami ,',sokkal magasabb színvonalon teremti meg Magyarországon a tőkés társadalom ellen felvonuló osztályerőket, mint az egyébként a tőkés fejlődés Magyarországon elért színvonalának megfelelne. Mindent összevéve — írja - azt látjuk, hogy a magyarországi tőkés társadalomban a népsűrűségnek, a városiasodásnak és a proletarizálódásnak a tőkés-termelés elért fokát meghaladó színvonala olyan anyagi erőket hoz létre, amelyek elősegítik és megkönnyítik magának a tőkés termelési módnak a meghaladását, függetlenül a tőkés fejlődésnek Magyarországon elért fokától (Magyarország és a társadalmi fejlődés iránya). Valósággal pellengérre állítja Mac Donaldot s azokat a magyarországi szociáldemokrata vezetőket, akik minden áron az angol példa nyomán akarnak haladni (Mac Donald, a Népszava és a marxizmus). Kifejezetten történeti cikkei is gyakran tartalmaznak ide vonatkozó utalásokat: a saint-simonizmusról írt tanulmánya mottóját — a kor tudatát nem saját magából, hanem létéből kell megmagyarázni — különösen fontosnak tartja, ,'mikor a tőkés világválságban a polgári, kispolgári és munkásarisztokrata demagógiák virágzásának korszakát éljük, amelyek népboldogító jelszavakkal a dolgozó tömegek elkeseredését egyszerre akarják a kapitalizmus védelmében kihasználni és leszerelni" (A sair.t-simonizmus). Amikor pedig konkrétan a magyar viszonyokról ír, s például Peyert támadja, ennek a teljesen racionális, érzelmi elemekkel ritkán színezett történetírásnak a fegyvertárába még az irónia is bekerül, amellyel az Albert Thomas-t elsirató Peyer Károlyt kigúnyolja. Ide tartozik még több — mai történetírásunkban sajnálatos módon nem eléggé felhasznált — tanulmánya mellett a magyar gyáripari értéktöbbletráta kiszámítása, amelyben meggyőzően bizonyítja az értéktöbbletráta növekedését nemcsak a fellendülés, hanem a válság éveiben is. Minden bizonnyal hozzájárult, hogy a magyar munkásságban tudatosodjék saját kizsákmányoltságának nagysága és annak oka, mikor rámutatott: az értéktöbblet megosztásá-