Századok – 1964

Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931

•932 PAMLÉNYI ERVIN zik, mindössze annyi, hogy értelmiségi, tanárcsaládból származott, abból a haladó pedagógus rétegből, amely oly sok kiemelkedő alakot adott a magyar progressziónak a század első évtizedeiben. Politikai felfogásának kialakulására nagy hatással volt apja és bátyja, dr. Molnár René, kommunista jogász, aki később Sallai és Fürst védelmét is ellátta. Molnár „Erik széleskörű, franciás műveltsége is bizonyára apjától kapta az első indításokat. Hosszú katonai szolgálat és hadifogság után 1919-ben került vissza Magyarországra; ő is jogász lett, mint bátyja s már gyakorló ügyvéd volt Kecskeméten, mikor első munkái megjelentek. Ha Molnár Erik ekkor meginduló tudományos munkásságának tárgyát, témaköreit — csak a legfontosabbakra koncentrálva — át akarjuk e rövid ismertetés során tekinteni, hogy történetírásának jellemző vonásait felmutassuk, az első, ami e rendkívül gazdag és szervesen növekvő életműből elénkbe tűnik a francia történelem, közelebbről a francia forradalmak történetének, a francia munkásmozgalom irányzatainak és egyes kimagasló vezetőinek ábrázolása. Tolla alatt életre kel Marat, ,,a nagy francia forradalom tömegeinek vezére, azoknak a tömegeknek, amelyekről azt mondották, hogy száz évben egyszer mozdulnak meg, de akkor megváltoztatják a világ képét"; — életre kel Babeuf, aki „a dolgozó tömegek küzdelmének a polgári forradalom útjáról a proletármozgalom útjára való dialektikus átfordulását jelzi". Terjedelmes tanulmányokat szentel később a saint-simonizmusnak, a guesdizmusnak, az anarchizmusnak és szindikalizmusnak, Blanquinak, Jaurèsnek és Sorel ,,a gondolat szempontjából zűrzavaros, de a hősi szellem szüntelen keresése által egységes életének". A francia munkásmozgalom története mellett, ezzel párhuzamosan, de az évek során lassan túlsúlyba kerülve bontakozik ki munkássága egy másik területen; intenzíven foglalkoztatják általában a kapitalizmus általános válságának és különösen az 1929 — 33. évi világgazdasági válság nemzetközi és magyarországi gazdasági, politikai és ideológiai jelenségei. Ezek a problémák szinte a háború kezdetéig tartják lekötve. Ha ennek a tíz éves periódusnak a termését áttekintjük, azt kell kiemelnünk, hogy tanulmányai, szinte kivétel nélkül, történetpolitikai írások, a szónak abban az értelmében, hogy történetileg magyarázzák meg, a munkásosztály szemszögéből, az aktuális politikai fejleményeket, ezekkel kapcsolatban, — amennyire a cenzúra miatt lehetséges volt - kifejtik a marxista álláspontot és így a legszorosabb kapcsolatban állnak a magyar és nemzetközi politika fő kérdéseivel, elválaszthatatlanul összefonódnak a munkásosztály előtt álló politikai feladatokkal. Már a 100% 1929 — 30. évfolyamának 3. számában megüti ezt a témát, amely munkásságában hosszú ideig központi helyet foglal el: „Egy társadalmi csodaszer: a magas munkabérek" című tanulmányában élesen szembeszáll azzal, az egyes kapitalista körök, de szociáldemokrata oldalról is ajánlott — sa Népszava gazdasági rovata által propagált — felfogással, amely a válságok megszüntetésének lehetőségét a munkabérek emelésében látja. Talán nem is szükséges ezzel a nagyon is átlátszó állásponttal kapcsolatos érveit felidézni — elég talán annyi, hogy a válság megoldását annak az erőnek a létrejöttében látja, „amely maga is a kapitalizmus ellentmondásainak terméke, s amely a kapitalizmus ellentmondásait egyedül képes megszüntetni". Tanulmányait áthatja az a törekvés, hogy olvasói számára marxista politikai és gazdasági analízis segítségével megvilágítsa a nagy világgazdasági válság jelenségeit és megçàfolva valamennyi megtévesztő magyarázatot, a válsá-