Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
A il ESTA A XVIII. SZÁZADBAN 85« Amint látjuk, a mezőgazdasági cselédek a parasztlakosság számának csaknem feléttették ki. Az ilyen nagyfokú földnélküliség egyrészt annak eredménye volt, hogy a földterületek nagy hányadát a nemesség és papság ragadta magához, másrészt a Mesta uralkodása eredményezte ezt. Érről még alább bővehhen lesz szó. Ehhez járul, hogy a nemesség saját földjein következetesen a majorátus-rendszert alkalmazta, mint saját hatalmának alapját. A majorátusok, valamint a terjedelmes egyházi uradalmak, nem voltak elidegeníthetők. Ennek folytán föld úgyszólván sohasem volt eladó. Ez képezte egyik fő okát annak, hogy a földárak — éppúgy, mint a földjáradék — rendkívül magasak voltak. „A föld ára botrányos méreteket öltött" — írja Jovellanos.4 8 A földjáradék meg — szavai szerint — olyan magas volt, hogy a földterületek jövedelme rendszerint nem haladta meg az 1,5%-ot.4 9 Spanyolország főleg a seigneuriális agrárviszonyok országa volt. A parasztságnak az a része, amely földdel rendelkezett, azt vagy bérletbe — többnyire rövidlejáratú bérletbe — kapta, vagy pedig a censo különböző formáiban tartotta kezében . (Azért jelöljük ezt a fogalmat spanyol kifejezéssel, mert a censo különbözött attól a cens-tól, amelyet pl. Franciaországban ismerünk.) A censo — a telekbirtoklás e formájának minden sokrétűsége mellett is — magában foglalta a tulajdonosnak azt a jogát, hogy fizetséget „szedjen", beleegyezése nélkül a telket nem lehetett megosztani, de az kölcsönös beleegyezés nélkül is átruházható volt. A censo legelterjedtebb válfaja a censo enfeteutico volt, mégpedig a legtöbb olyan tartományban, ahol a censo ismeretes volt, annak határidő nélküli formája volt a leggyakoribb. Az időhöz kötött telekbirtoklás viszont legkevesebb tíz évre szólt. Censo enfeteut ico esetében atulajdonos laudemiót kapott, méghozzá bizonyos esetekben minden 15 évben 10%-ig terjedő méretben; tanteój cLj cLZcLZ telek-elővásárlási vagy bérbevételi joga volt; retractója volt, azaz joga volt megsemmisíteni minden, a telekkel kapcsolatban beleegyezése nélkül kötött ügyletet; és ami a legfontosabb, comiso joga volt, azaz joga voltatelek elkobzására, ha a telekbirtokos három éven keresztül nem fizetett, vagy tönkretette a telket. A comiso-jog, amely a senornak hatalmas visz -szaélési lehetőséget biztosított, gyakran vezetett a parasztok elűzésére.50 Hozzá kell fűznünk, hogy a censo mind a mai napig szokásban van a francoista Spanyolországban.5 1 A comisót nemcsak a XVIII. században alkalmazták, hanem a XIX., sőt még a XX. században is.52 Bármily formában is kapta a paraszt a földbérletet, a földjáradék nyelte el jövedelmének oroszlánrészét, a senorhűbérúrnak teljesített fizetségek és kötelezettségek viszont — minden terhességük mellett is — annak csak kisebbik részét.5 3 Ezek a kötelezettségek, akárcsak maguk a telekbirtoklás formái, a különböző tartományokban éppoly különbözőek voltak, mint amilyen különböző volt a tartományok egész mezőgazdasági arculata is. De rendszerint a földesúr rendelkezett a banalitás-jogokkal (malomtartás stb.), a paraszt fizette a J8 Jovellanos : Informe . . . 53. 1. 49 Uo. 56. 1. 50 Càrdenas : i. m. II. köt. 329 — 335. 1. Encyclopedia „Censo". Ъ1 Хуан Гомес: Аграрная проблема во франкистской Испании. Соцэкгиз, 1959. 41. 1. 52 Б. Минлос: Аграрный вопрос в Испании. М. А. И.. Москва. 1934 32—33. 1. 53 A senor-hűbérúri szolgáltatások részarányáról Id. Dominguez Ortiz : El ocaso del régimen senoral en Espana del siglo XVIII. Revista Internacional de Sociologie. Julio-Sept, de 1952, No. 39.
