Századok – 1964

Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74

86 NYINA MICKUN robotot helyettesítő adót, házadót, örökösödés esetén a laudemió-n kívül beadta legjobb igás állatát, és fizetett még más helyi adót. Adókat fizetett ezenkívül az egyháznak és az államnak. Végeredményben, Jovellanos szavai szerint, „vannak vidékek, melyeken a gyümölcs, a zöldségfélék, a tyúkok, tojás, tej és más efféle termékek képezik a paraszt egyetlen vagyonát. Ezek az ő saját jöve­delmei, ugyanakkor a főtermékek a föld megművelésével kapcsolatos kiadások fedezésére, a vetőmagra, a dézsma, az adók és legfőképpen a bérletdíj fizetésére mennek rá."5 4 Ezek voltak az agrárrendszer egész Spanyolországra általában jellemző sajátosságai. De, amint már korábban megjegyeztük, az agrárviszonyok Spa­nyolország különböző részeiben nem voltak egyformák. Egyes vidékeken, pél­dául Asturiában,' örökös emfiteuzis létezett és a parasztok helyzete többé­kevésbé kedvező volt.5 5 Más vidékeken, például Galíciában, a parasztok szá­mára súlyos feltételeket tartalmazó „albérlet" volt megfigyelhető, egészen a ne­gyedik kézből származó albérletig, és a parasztok fokozott elűzése. Valenciában, ahol a parasztokat igen jómódúaknak tartották, többségük rövid lejáratú bér­letbe kapta a földet,5 6 mások viszont emfiteuzisba, eléggé súlyos feltételek mellett. Ó- és Új Kasztíliáról — azokról a területekről, amelyek bennünket külö­nösen érdekelnek, mert itt régtől fogva uralkodott a Mesta — sajnos, nagyon keveset tudunk. Hitelt érdemlően tudjuk, hogy Kasztíliában a parasztság rend­kívül nyomorúságos helyzetben volt. A földet súlyos feltételek mellett rövid lejáratú, három-négyéves bérletbe és albérletbe kapták. Jovellanos tanúsága szerint Kasztília nagyobb részében — akárcsak An­dalúziában és La Manchában — a földjáradékot pénzben fizették.5 7 A földjára­dékon kívül a földtulajdonosok még számos más súlyos adót is szedtek. így például Voldemaca városkában a földesúr tehenenként 9 real, lovanként 12 real, szamaranként 3 real, minden kecske vagy birka után másfél, minden disznó után 5 vagy 6 reált hajtott be.54 (Ezek az adatok a XIX. század elejére vonat­koznak, de semmi okunk sincs annak feltételezésére, hogy a XVIII. század má­sodik felében az adóterhek kevésbé súlyosak voltak.) Nagyon sajátos az az agrárrendszer, amely Andalúziában állott fenn. An­dalúziában úgyszólván kizárólag csak hatalmas latifundiumok voltak. Eltérően Spanyolország minden más részétől, ahol — mint tudjuk — senor-hűbérviszony rendszer uralkodott, a termékeny Andalúzia hatalmas földterületeit települé­sekben lakó mezőgazdasági munkások kezével műveltették meg.5 9 A termés ela­dásra került. Az ilyen, alapjában véve kapitalista mezőgazdaság-szervezés lét­rejöttét Andalúziában lényegében az magyarázza, hogy az ottani földesuraknak 64 Jovellanos : i. m. 80. 1. 65 Jovellanos : „Cartas" a Biblioteoa de Autores espanoles-ben. T. 50, 290 — 294. 1. 65 A. J. Cavanilles : Observaciones sobre la História natural, geografía, agri­cultura, población y frutos del Reyno de Valencia. T. I—II. Madrid. 1775. 57 Jovellanos : Informe ... 41. 1. 58 Cortes, t. II., 1304. 1. Az 1811. VI. 22-i ülés. 59 „Andalúzia mezőgazdasága — írta Campomanes — kevesek kezében össz­pontosul. Andalúziát többnyire csak mezőgazdasági munkások lakják, akiknek csak időnként van megbízható keresetük; az óv többi részében viszont nyomorban tengődnek, s nekik és családjuknak keresetet biztosító munka hiányában tétlenségre vannak kár­hoztatva . . . Ezek a nagy városokba és településekbe zárt lakók egyházi és más személyek jótékonykodásából élnek. Rettenetes nyomorba süllyedtek . . ." Campomanes : Industria popular. Madrid. 1794. 63. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents